Vasárnapi ünnepi asztal nálunk a húslevest (is) jelenti, mindig a rangidős háziasszony főzi hatalmas fazékban.

Délelőtti kerti munkák miatt egyszerű és gyors második fogás kellett.

Volt akciós kacsamell, mi sem egyszerűbb, mint összedobni egy rozé kacsamellet.

Köretnek a gyerkőcöknél abszolút győztes a krumplipüré, és mivel kacsa, menne hozzá valami édeskés, mondjuk sárgabarackos chutney.

Oké, nincs itthon sárgabarack, sebaj, őszi konzervben van, kísérletezünk :-)

Kacsamell bőrét bekockáz (nem vág a húsba!), bőrös felét sóval, borssal bedörzsöl, húsos felére worchestershire, zúzott fokhagyma (4 darabra 2 gerezd), só/bors kerül.

Mivel hűtőben voltak, elöl hagytam, amíg készült a chutney, hogy magasabb maghőről induljak.

Szezámolajon hagymát pirít, alá kanál barnacukker, karamellizál, kevés fokhagyma, rá a barack, só, bors, ek szójaszósz, 2ek rizsecet, 1ek édes chili szósz, 1 kk fahéjas marokkói fűszerkeverék.

Ízekkel játszani kell, nekem nagyjából ez az összetétel ízlett.

Ezután szét kell főzni alacsony lángon, végén citrommal lehet moderálni az ízeket.

Vissza a kacsához:

Öntöttvas serpenyőben bőrrel lefelé alacsony lángon kb. 10-15 perc alatt ki kell olvasztani a bőréből a zsírt.

Mindeközben sütő (légkeverés NUKU!) 200 fokra beizzít.

Miután a zsír nagy része kiolvadt, lángot felcsavar, bőrt megpirít 2-3 perc.

Ezután fordítunk 4-5 percet kap a húsos fele is.

Sütőben 10-15 perc kell neki a rozé állapothoz, én kicsit tovább hagytam, mi így szeretjük.

Nyomásra rugalmasnak kell lennie a húsnak.

5 perc pihi után szeleteltem.

Kicsit kitérnék a pürére, sokan a menzán megismert száraz/darabos püré bűvkörében élnek, na mi nem.

Igyekszünk jó minőségű burgonyát megfőzni, nem szét, ezután minimum! 30-50% vajjal, sóval, borssal, csipet szerecsendióval kézi habverővel macerálom.

Végén zsíros tejszínnel lazítom és kész, mi így szeretjük.

Mindennel együtt 30 perc alatt össze lehet dobni, szerintem akár egy ünnepi asztalon is megáll.

"A sütődiszkosz egy diszkosz formájú acéledény. Úgy tudom, Erdei Ferenc fedezte fel először a mátrai favágóknál, a Néprajzi ínyesmesterség című könyvében említi is. Azt szoktuk mondani, hogy a sütődiszkosz egy beszélgetős edény, nem kell ott állni mellette, mint a tűzhelynél egy főzőedény fölött vagy a bogrács mellett, hogy az ember kavargassa az ételt, nehogy odakozmáljon, hanem miután betesszük a parázsba, intézhetjük a dolgunkat, és mire visszamegyünk, el is készül az étel. Nem kell fölötte őrködni, ezért szerették a favágók is, mert így nem kellett a főzéssel külön időt tölteni."

Említi Budai Sándor mester egy korábbi interjúban itt.

Fogalmam sincsen, hol láttam először, de azonnal tudtam, hogy KELL!

Tökjó, elmegyünk túrázni, bevágom a tűzbe, ücsörgünk, közben hidratálunk, eccőcsak elkészül a kaja. 

Sőt, azt beszéltük, hogy itthon telerakjuk, ha odaérünk, csinálunk parazsat, csak beledobjuk és ennyi.

Meggugliztam.

Felhívtam Sándort, nagyon korrekt volt, mondta, hogy mikorra tudja küldeni, és küldte.

Utánvéttel rendeltem, mindjárt egy 2 és egy 4 személyeset, csomagban használati utasítással, receptekkel.

Igazi mestermunkák :)

Alig vártuk a hétvégét, hogy beteszteljük, szombat délelőtt gyorsan beavattam a diszkoszt (bedörzsöltem a belsejét szalonnával és beleégettem), aztán neki is estünk.

Természetesen saját receptet kreáltam hozzá, Pilisi Gombás Szűz álnéven :)

Kell bele:

- 70 dkg szűz

- 3 közepes krumpli

- 2 paradicsom

- 2 tv paprika

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 20 dkg barna csiperkegomba

- 8-10 szelet kolozsvári szalonna

- szárított vargánya

- szárított medvehagyma 

- só,bors

- ennyike

Hozzávalókhoz annyit, hogy én legközelebb a hús/krumpli arányt el fogom tolni a krumpli javára.

Mondjuk 50 dkg hús és 5-6 krumpli, mi köretesek vagyunk :)

Szűz, szalonna, paprika, hagyma, krumpli szeletre.

Gomba, paradicsom cikkre, fokhagyma apróra. 

A "tokot" az alábbiak szerint megtöltjük, rétegenként kell fűszerezni!

Elégettem 2 vödör fát, beborítottam a diszkoszt parázzsal, majd dolgoztunk a kertben.

Maradt egy csomó gomba ebből anya rittyentett egy gombarémlevest:

- 2 marék csiperkegomba

- 1 marék szárított vargánya

- 3 levél szárított medvehagyma

- 1 fej hagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 leveskocka

- kakukkfű, petrezselyem

- vaj 

- 1 dl tejszín

- só, bors

Hagyma, gomba, foki vajban megfonnyad, víz, leveskocka, fűszerek, többiek.

20 perc múlva tejszínnel turmixolunk.

Tálaláshoz, kenyérkocka, parmezán, medvehagyma olajban. 

Pazar!!!

Leves után, diszkóztunk :-)

Minden vajpuha, ízletes és szaftos lett.

Nyitni nehéz volt, megszorult, picit vártunk, aztán bicskával kipajszeroltam.

Nem volt időm fotózni, megamúgyis, tiszta zsír volt az ujjam, ujjé.

Megtartjuk! 

Nyakunkon a jó idő, sokan igyekeznek minél több időt a szabadban tölteni.

Gyerekkorom óta járom az erdőket, javarészt nem utakon, illetve nem a frekventált turista utakon közlekedve.

Mióta gyermekeink vannak, ebből nyilván alább kellett adnom, gyakran találkozom másokkal is az erdőben.

Nem tagadom, mint rajtam kívül jónéhányan, valahol én is a magányt keresem a vadonban, eleve nem szívesen osztozom rajta másokkal, ebből kifolyólag eredendően kritikusabb vagyok az átlagnál.

Ha már így alakul, igyekszem úgy viselkedni, hogy lehetőleg ne zavarjak másokat, ne rontsam el az ő kikapcsolódásukat.

Sajnos a mai túrázók körében rengeteg olyan emberrel hoz össze a sors, aki nincsen tekintettel a környezetére.

Álljanak itt az erdőjárás (szerintem) legfontosabb írott és íratlan szabályai.

Gondolhatnátok, hogy ezek elcsépelt dolgok és mindenki tudja/betartja, hát sajnos nagyon nem.

Nem véletlenül írom le, szinte mindegyik probléma felmerül minden túránk alkalmával.

 Udvariasság

Köszönünk, ez ugyanolyan, mint reggel felkelni, vagy táplálkozni, vagy inni.

Találkozol valakivel, köszöntöd:

A férfi köszönti előre a nőt

A fiatalabb köszönti előre az idősebbet

A társaságba /pihenő-, tűzrakóhelyhez újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket

A köszönést kötelező módon fogadjuk

Előzékenység

Ha meredeken, dombon, hegyen közlekedünk, MINDIG a felfelé jövőnek van elsőbbsége.

Köszönünk, félreállunk, megvárjuk amíg tovább halad.

Nem toljuk félre, nem rúgjuk fel, nem ütjük el.

Pihenőhelyeken, padoknál, ha érkezik valaki, köszönünk/fogadjuk a köszöntését, ha idősebb, vagy kisgyerekkel van,felkínáljuk az ülőhelyet.

Kerékpár

Ha kerékpárral közlekedem a turistaúton (nem kijelölt kerékpárútra gondolok), meghúzom magam, mert nem kerékpárút, nem gondolom azt, hogy nekem van elsőbbségem, nem gázolom el a turistákat.

Előzékeny vagyok, köszönök.

Ló

Tudom a ló nagy, erős is, meg gyorsan megy, ráadásul 4 lába van.

Ennek ellenére nem tapostatjuk el vele a túrázókat, nem, a gyerekeiket sem.

Nem üríttetjük a padok/tűzrakóhelyek mellé, lehetőleg a turistaút kellős közepére sem.

Kutya

Na ez a téma a szívem csücske.

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, szerintem egyáltalán nem való erdőbe az eb, hacsak nem munkakutya.

A hobbikutyatartást nem tartom valami sokra, ettől függetlenül elfogadom, hogy másoknak ez a hobbija.

Vannak kutyás barátaim, szoktak kutyát hozni magukkal, nyilván kompromisszumokat kötök.

Ők kultúráltak, megkötik az ebet, ha éppen nincs megkötve, de jön valaki szembe, odahívják és megfogják.

Nem, nem bizonygatják, hogy nem harap, nem engedik, hogy összedörgölőzze/nyálazza a kedves kirándulókat.

Nem, hálát sem várnak el mindezért, mert pl. tudják, hogy természetvédelmi területre tilos kutyát vinni és tilosban járnak…

Pihenőhelyeken jó messze kötik ki a padoktól, hogy ne zavarjanak másokat.

Nem üríttetik a kutyát a turistaútra, odébb mennek pár métert és ott teszik, utána avarral, földdel letakarják.

Szemét

Másik kedvenc témám.

Erdőben nem szemetelünk!

Lerágott csont ez is, tudom, de ne gondoljátok.

Minden túrán össze tudok szedni egy szatyor szemetet.

Nem is értem, pedig annyira egyszerű.

Valami kiürül, beteszed egy zacsiba, azt pedig a hátizsákodba, mi ezen olyan nagyon nehéz?

Rongálás

Vadászleseket nem tesszük tönkre, nem visszük el a létrát.

Kilátókat szintén nem, nem, itt sem hagyunk szemetet.

Természetvédelem (általános) szabályai

Nem szedünk virágot természetvédelmi területen, azt a kis semmilyen giz-gazt sem, gyermekek sem.

Nem ordibálunk, vadakat nem hajtjuk, kutyát sem engedjük utána.

Halkan közlekedünk, nem viszünk magunkkal rádiót, tisztelünk másokat, akik kikapcsolódni, pihenni járnak az erdőbe.

Tüzet kijelölt helyen rakunk, ha kész a kaja eloltjuk, szemetet természetesen összeszedjük, elvisszük magunkkal.

És végezetül, minden eszközzel óvjuk, védjük a természetet!

Vigyázzunk rá, hogy unokáinknak is legyen hol kikapcsolódniuk!

Szedtünk Bakonybélben jó sok medvehagymát, itt az ideje elkészíteni mielőtt megromlik.

Szögezzük le az elején, nem vagyok nagy híve annak amit Tihanyban a levendulával összehájpolnak, okérendben, legyen szörp, meg méz, meg olaj, meg szappan, de amikor már kis túlzással a hallevesbe is levendulát raknak, az kiveri a biztit.

Nem, nem vagyok ellensége a jó alapanyag sokrétű felhasználásának a konyhában, de ami sok, az sok.

Nos, tudomásom szerint egyelőre a medvehagyma mánia, hála az égnek, nem fajult el ennyire.

Tök jó, ötletes medvehagymás étlapokkal lehet találkozni ilyenkor bakonyszerte, van medvehagymafesztivál is, sajna ez nekünk eddig kimaradt, talán jövőre…

Őstermelőknél (Boksa) is lehet találkozni ötletesen felhasznált termékekkel.

Mire figyeljünk?

Nagyon fontos, nem összekeverendő a gyöngyviráglevéllel, ami erősen mérgező, ha nem vagyunk benne biztosak, inkább ne szedjük le, vagy nézessük meg szakemberrel!

Álljon itt egy rövid összehasonlító táblázat a két növényről, állandó növényrendszertani szakértőnktől Hahn Istvántól (ELTE): 

No, de térjünk a lényegre; mi legyen a frissen szedett készlettel?

Legkézenfekvőbb a fagyasztás

Ebben nincs varázslat, megmosod, lecsepeg, mélyhűtőbe be.

Lehetőleg kis adagokban, hogy ne pazaroljunk, ha már hajolgattunk szedéskor.

Állaga maxi krémlevesekhez, pestohoz, mártásokhoz, esetleg fűszervajhoz lesz megfelelő.

6 hónapnál tovább nem nagyon érdemes tárolni, veszít az ízéből/színéből.

Zsírban eltenni

Kenyérre kenve isteni, nálam ez a nagy kedvenc. 

Házilag olvasztott zsírból (én javarészt ezzel főzök, most éppen kacsa) 2dl megolvasztásra kerül alacsony fokozaton.

Ebbe kerül bele a maci vékonyan felcsíkozva, ízlés szerinti mennyiség, én ebbe olyan 20 levelet szeleteltem bele (összeesik), még mindig alacsony lángon megfonnyasztom.

Nagy csipet só, 3-4 tekerés bors, kihűtöm, dunsztosüvegbe töltöm, hűtőben tárolom, elfogy mielőtt megromlik :)

Fűszervajjal hasonlóképpen érdemes eljárni.

Befőttesüveg tippek

Mikróban szoktam csírátlanítani (max. fokozat), a kupakokat néhány percig maxigázon forralom.

Hiába mosod, benne marad az előző cuccos szaga? Tegyél bele néhány szem kávébabot, 1-2 nap alatt elveszi a nem kívánt illatokat.

Szárítani

Vetettem anyával egy aszalógépet magamnak.

45 fokon 10 óra alatt törősre lehet szárítani, ha nem rakod túl sűrűn.

Tökéletesen záródó üvegben jó sokáig eláll.

Használható levesekbe, pestókhoz, fűszerként salátákba, stb.

Olajba eltenni frissen/szárítva

Frissen 2 nagy maréknyi aprítógépbe, olivaolaj ellepje, kk só, kevés bors.

Ez 2-3 hónapot bír hűtőben.

Tésztára, húsokhoz, krémleves tetejére díszítésnek, pirítósra, stb.

Szárazzal hasonlóképp, csak itt a sóval olajjal óvatosabban, jóval tovább eláll…

Pesto

2 maréknyit aprítógépbe, 2ek bazsalikom, 1ek petrezselyem, 1 gerezd fokhagyma, kis marék fenyőmag (ha frissen 1 héten belül fogyasztod akkor 2-3 ek parmezán), olivaolaj (ne ússzon benne, de legyen krémes) nekem nagyjából 4 ek ment bele. Kóstolgassad, nem vagyunk egyformák :)

Összeaprít, só bors ízlés szerint.

Hűtőben szerintem ez is bír 1 hónapot.

Idén ennyire futotta, így is lesz mihez nyúlni év közben, ha előjönnek az elvonási tünetek.

Mi eddig ezekkel kísérleteztünk, akinek van minél tovább eltartható felhasználási javaslata, ne tartsa magában. 

Szombat (03.18.) , ahogy jó előre számítottunk rá, esővel érkezett.

Zömében gyerekekkel nyomulunk, mindig van tervünk esős időre is, meglepő módon most sem volt ez másképpen.

Amúgy meg sosem zavart különösebben az eső, szerintünk ettől nem áll meg a világ.

Felszaladtunk a Szarvaskút Hotel termelői piacára, sok árus nem volt (gondolom a kedvezőtlen idő miatt).

Ez nem tántorította el attól a csajokat, hogy levegyenek egy kis Boksa-féle termelői szörpre, csemegeubira,

persze magam felé is hajlott a kezem felvásároltam a birsalmasajt készlet javát.

Korábban a PannonCsillagdában, Bakonyi Erdők Házában már jártunk.

Eddigi években a Bakonybéli tájház kimaradt a szórásból, ezért idén ez került sorra.

Maga az épület már kívülről is impozáns, hatalmas oszlopokkal megtámasztott tornácával, torkos pajtájával.

Először egy 1857-es térképen szerepel az épület, falai kicsit már kifelé dőlnek, de látszik, hogy van benne anyag, statikusok szerint is bír még jónéhány évet.

Egy helyi kereskedőcsaládé volt, ennek szellemében jómódú család mindennapjaiba enged betekintést.

Ha már a főzés, mindenkinek ajánlom figyelmébe a „nagy” házban található füstölős zártkéményes „csikótűzhelyet”, illetve a „kis” épület konyhájában a nyitott kéményes megoldást.

Mit nem adnék érte, ha lefőzhetnék rajtuk egy ünnepi menüsort…

Gyerekeink (4-9-13), hála az égnek korukhoz képest meglepően nyitottan fogadják a hasonló programokat.

A hagyományos néprajzi kiállításon túl, helyet kap még itt egy állandó kiállítás a Bakonybél indiánjairól.

Cseh Tamás eme szellemi örökségét egy teljes helységet felölelő szerény, ám rendkívül érdekes és informatív kiállításon mutatják be.

Követendő példa, hogy próbálják megőrizni az újkori hagyományokat és értékeket (is).

Természetesen tájházazást követően a Pikoló vendéglő felé vettük az irányt, a napi krémes, mustárosszelet és káposztasaláta adagok bevitele végett.

Ekkor már keményebben belehúzott az eső is, a délutáni csendespihenőt követően Monostor látogatást terveztünk.

Itt a belépőjegy árában benne van a Templom és a gyönyörűen gondozott és rendben tartott Arborétum és a zarándokudvar látogatása is.

Kihasználva a szünetelő esőt, a kertben kezdtünk.

Jót mulattam magamban, miközben eszembe jutott az alcsúti arborétum előtt egymást taposó tömeg, mi itt öten sétálgattunk élvezve a többszáz négyzetméternyi hóvirágszőnyeg látványát.

A puritán, de ennek ellenére szép és barátságos templom után egy kávé mellett tervezgettük a vacsorát.

Tekintve, hogy kis Hazánk egyik legnépszerűbb vadgazdálkodási területén (http://www.bakonyerdo.hu/)

járunk, joggal fogalmazódott meg bennünk az igény egy kis vadpecsenyére.

Hosszas offroad tekergés után Zircre keveredtünk a Patkó étterembe.

Középső lányom szarvaspörköltet kért, ízre abszolút hozta az elvárhatót, a hús előkészítését csinálhatták volna körültekintőbben, elég sok ín maradt benne, a mellé kapott galuska szerintem megállt.

Én szarvassültet ettem narancsos mártással, korokettal.

Sajna ez cseppet kiszáradt, a krokett hozta a várhatót.

A mártással kapcsolatban elgondolkodtam, vajon mennyi időnek kell eltelnie még Magyarországon amíg elfelejtjük a lisztes, leves/mártás kockás szörnyűségeket.

Nem volt csomós, nem volt kifejezetten rossz íze, de szerintem pont ugyanennyi energia és erőforrás befektetésével készíthető jó mártás is.

Iringó mézes-mustáros csirkét evett, jó volt, szaftos, semmi extra.

Anya bazsalikomos, szárított paradicsomos pennéje szerintem jó volt, nekem nagyon eltalálták a tészta keménységét.

Olivia bolognait kért. Jájjj, most nyelek egyet. Hívjuk paradicsomos darálthúsos tésztának. Azt hiszem ez majd későbbiekben kap egy külön posztot, sokan próbáltak már rendet tenni a fejekben, azt hiszem én is beállok a sorba.

Gyerkőc megette, jó íze volt, tésztát sem főzték túl, ennyi.

Kiszolgálás gyors, nagyon kedves, nagyon figyelmes, nekem ez nagyon oké volt, főleg annak tükrében, hogy

sajnos kisebb városokban, sokszor állnak besavanyodott alakok a pult mögött.

Mára ennyi elég is volt, hazafelé vettük az irányt, hátha utolsó napra megkegyelmez nekünk az időjárás.

Vasárnap hidegen, szelesen ám szórványos napsütéssel indult.

Reggelit és a bepakolást követően, elindultunk medvehagymát gyűjteni a Gerence völgyébe. (Bakonybélben szokott lenni Medvehagyma Fesztivál is.)

Gyerekek és mi is nagyon szeretjük, a kicsit fokhagymára és zöldhagymára is emlékeztető ízvilágát.

Rengeteg felhasználási lehetősége van, de hamarosan ennek külön írást is szentelek.

Miután hétfőn munka, otthon pedig vért ránk a számos teendő, a 2,5 órás hazaúttal is kalkulálva

kifizettük és elhagytuk a szállást.  

Áginénitől való búcsúzást követően helyükre kerültek a krémesek, mustárosszeletek és káposztasaláták,

ezt követően Árpibácsiékkal is kezet ráztunk, majd nehéz szívvel hazafelé vettük az irányt.

Nehezen szánom rá magam, hogy itt hagyjuk ezt a nyugodt kis helyet a végtelen erdőkkel.

Ősszel egészen biztosan, de talán még a nyári gombaszezonban is tervezünk visszatérni.

Első rész itt.

Kedvelem ezeket a hegyi/erdei embereket a maguk egyszerű smirglis modorukkal, őszinteségükkel, jól esik, ahogy belenéznek az ember szemébe, miközben hozzád beszélnek.

Kedvelem a szolid fafüstös falvakat a kis kőházakkal, a zsírtól ragacsos padlójú kiskocsmákat, a kommandós ancúgban ittasodó pálinkagőzös közönségével (ami tulajdonképpen a helyi népviselet), egyszóval itthon vagyok.

Több mint 10 éve már, hogy először tettük be ide a lábunkat, meglepetésnek szántam Anyának 2006 októberében.

Akkor találtunk rá Áginénire, Árpibácsira, Bakonybélre, azóta egy kis darabunk itt maradt, ide jár „lakni”.

Áginéninél úgy laktunk először, hogy nem is volt itthon, szomszédtól kaptuk a kulcsot és itthagytuk a pénzt távozáskor.

Utána következő tavasszal persze megismerkedtünk, na én mindig is ilyennek képzeltem a jó boszorkányt az Óz-ból :-)

Akkor bukkan fel amikor szükség van rá, mindenre van egy jó ötlete, mindenkihez egy jó szava és olyan élettörténete, ami külön is megérne egy regényt.

Utálom a házinéniket, klasszikus értelemben Ő nem az.

Árpi bácsihoz először első ősszel tértünk be, anya persze beteg volt (eleinte kiköpte magából a Bakony), egy hahotás vicc elsütését, illetve az első közös áldomás elfogyasztását követően zártam végleg a szívembe az 50-es éveiben járó, igen művelt radartechnikust (atyaisten, ez mint valami házassági hirdetés a 30-as évekből) és szigorú, ám rendkívül kedves és házias feleségét és fiát.

Büszke vagyok rá, hogy (remélem ), barátaim között tudhatom.

Az ebédek/vacsorák zömét itt bonyolítjuk, a blog indulásakor megfogadtam, hogy olyan helyről nem írok kritikát ahol „otthon” vagyok, ez a hely ezeknek egyike és tartom is magam kezdeti elhatározásomhoz.

Legyen elég annyi, hogy mindig friss és finom a kaja, a kiszolgálás osztályon felüli, semmi extra, de minden egyszerű és nagyszerű.

Kihagyhatatlan: mustáros szelet, káposztasaláta, Marika-féle házi krémes, egy jó beszélgetés (legyél nyitott, ők is azok)

Most már öten járunk ide, minden ősszel és tavasszal, nem tudnám magunkat elképzelni e nélkül, megunhatatlan hála az égnek a gyerekeknek is.

Idén 15-én érkeztünk ragyogó időben, a számtalan helyszín és látnivaló közül úgy próbálunk szelektálni, hogy ami ősszel „megvolt” azt tavasszal nem muszáj.

Első napra egy könnyű Tábor-hegy túrát terveztünk, a gyerkőcöknek mindig kell egy kis idő, hogy ideérjenek…

 5,5 km könnyű séta 251 m szinttel, közben a nagyokkal bementünk egy vadrezervátumba hátha látunk valamit, később a jutalmunk is meglett egy 4-5 tagú őzcsapattal találkoztunk.

16-án a Caradhras (By Iringó) volt a célpont, talán tudjuk, hogy természetvédelmi, lezárt terület, ennek tudomásom szerint nincsen különösebb indoka, ám mi tudatlanságunkból fakadóan rendszeresen látogatjuk, kiemelten figyelve sajátos flórájának és faunájának érintetlenségére és háborítatlanságára.

cca. 7 km-t tekertünk le 480 m szinttel, közben megálltunk a tolvajok barlangjainál, meg külön egyszer szalonnázni is. Lefelé jövet lövést hallottunk, innen kezdve láthatósági ruhában folytattuk utunkat a régi turistaúton.

Pénteken sport napot tartván, Cseszneknek vettük reggel az irányt.

Nálunk egy ideje a mászás „népsport” a gyerkőcök is másznak.

A gyerekpályán kezdtem Totóval és Iringóval ezt viszonylag gyorsan abszolváltuk.

Utána anyával estünk neki a Várpanoráma út C-D pályának, ezt még megfejeltük egy Ostromlók útjával B-C, erre Iringó anyával még ráduplázott.

Hazafelé betértünk Zircre termelői sajtért és mézért Dóriékhoz, majd, hogy ne unatkozzunk este, kiültünk vadlesre a Som-hegy aljába.

A mező szélén álló lesre esett a választásom, egy nyiladék mellett, mint utólag kiderült, nem döntöttem rosszul…

17:00 után ültünk ki, ezután nem ettünk, ittunk, szépen lassan ránk telepedett a sötét.

Az első vendégünk 18:15 körül érkezett egy S alakban somfordáló ravaszdi róka személyében.

Miután eltűnt, csak a pockok neszezését hallgattuk a les alatt.

Hét előtt egyszer csak jött a vihar előtti csend, aztán a sokat látott őszi avar zörgése hallatszott a hátunk mögül.

Mintha a hátunkon futkosott volna hideg...

Paták taposták a kora tavaszi földet, lépések ropogtak alattunk, a csajokban megállt az ütő és egyszer csak könnyű léptek koppantak a mező széli poros úton, halványan foltok is látszottak a sötétben.

Egy 10-15 tagú őzcsorda haladt el mellettünk, mikor felkattintottuk a kézi lámpát, nem zavartatták magukat, egyszerűen továbbhaladtak dolgukra.

Ezután mi sem fagyoskodtunk tovább, megnéztük közelről a pockokat, majd hazaindultunk, hogy újult erővel vágjunk bele a hétvégébe…

Folytatás itt.

Csinálok magamnak mert az úgy jobb, szebb, olcsóbb, meg amúgyismilyenmár nem?

Másik fele, hogy rendes kolbász kilója 3000 alatt nem áll meg,

ez így viszont kettő alatt biztosan, füstölés után lesz pontos ár/kg.

Nem is beszélve a felhasznált alapanyagok minőségéről, ami bizony nagyon is érezhető a végeredményen.

Szóval én 15 kg hússal indultam, sógornak, apósnak kell 2-2 kg, lett némi szalámi+ habaneros kolbász.

A husit termelői hentestől szereztem be hasaljaszalonna, tokaszalonna, dagadó, comb, tarja, lapocka ördögi keveréke,

Rendes volt, mert le is darálta, nekem már csak az érdemi munkával kellett foglalkoznom.

Mindehhez járt egy szombati 6-os kelés, segítségemet is ki kellett robbantani az ágyból.

Hozzávalók az alábbiak szerint keveredtek:

• 12 dkg darált fokhagyma

• 34,5 dkg só (dobtam mellé egy nagyobb csipet pácsót is)

• 34,5 dkg kalocsai termelői paprika (kedves kolleganőm édesapjának köszönhetően)

• 12 dkg bors (én kicsit megborítottam, sok lett, vigyázni kell!)

• Vékonybél, nekem ehhez a mennyiséghez kicsit több, mint 2 doboz fogyott

• 0,5-ös szalámi műbél

• Habanero őrlemény a pokol tüzéhez

Kell egy jó töltőmasina is, én a kedves oldalbordámtól kaptam néhány éve egyet, noname, nem a legdrágább de látszik, hogy profiknak készült.

Úgy vélem 10-es körül ezt is meg lehet úszni.

Innentől kezdve nem egy agysebészet, alaposan össze kell keverni, ezt követően bélbe kell tölteni.

Nem mondom, hogy itt nincsenek buktatók, de ki kell tapasztalni.

Én hagytam őket 2 napig hidegben lógni, szikkadni utána kerülnek füstre, ott 1 hetet kapnak.

Utána érdemes hagyni szellőzni 2 hetet és csak utána hozzákezdeni.

Van nálunk helyben egy füstölő kisiparos, mi hozzájuk szoktuk hordani bérfüstölésre.

Természetesen a friss kolbászból néhány darab az OldSmokey gyomrába kerül 120 fokon kb 1 óra alatt kaptak egy kis egyhe hickory füstöt.

Az OldSmokey egy (a legújabbJ) BBQ sütőm, erről az őrületről majd később bővebben egy átfogó cikk(sorozat keretében).

Addig is aki nem bír magával, annak álljon itt egy nagyon hasznos és szerintem megkerülhetetlen oldal a hazai BBQ atyjától:

http://nyarspolgar-bbq.blog.hu/

Eszközöket, szakértő eladótól, jótanácsokkal együtt itt lehet beszerezni:

http://www.bbq-expedition.hu/

A maradék pokolbász húsból chilis babot csináltam.

Összességében fárasztó, de nagyon jó buli volt.

Szerintem megérte.

Anya 10 éve mondja, hogy még sose evett homárt, ilyenkor mindig összehúzza a száját és jelentőségteljesen oldalra billenti a copfját.

Kedves kis hely a II. kerületben, látszik, hogy kellő energiát fordítottak a dizájnra.

Fekete táblán fehér krikszkrakszos stílus (ti nem unjátok még?), nagyon divatos.

Első rosszpont a bejáratnál a táblán: kutyabarát a hely.

Na én nem vagyok az, étteremben nagyon nem, főleg egy ilyen kis légtérben nem szívesen osztozok állatokkal.

Értem én mindegyik tiszta, meg nem harap, de akkor is ebben hajthatatlan vagyok, nálunk faluhelyen a kutya kinn lakott

az ólban, igen télen is és maradékot evett és rövid úton kilépőszőnyeg lett volna ha beteszi a lábát a lakásba.

Node visszakanyarodva a lényegre, személyzet első blikkre kedvesnek tűnik, köszönnek, kollegina a pultban talán kissé  

megfáradt, talán rossz napja van, ettől függetlenül nálam teljesen rendben van a személyzet.

Van mosdó, csap, szelektívkuka a kajáknak (én nem áldoztam volna rá ekkora helyet az amúgysem nagy étteremből),

van wifi.

Bárányburgert kérünk (Nagytestű kollega duplát),én kértem sültkrumplit wasabis szósszal,  

asztalra kerül még egy sárgaborsóleves is (ezt nem kóstoltam, kollegának nagyon bejött).

Pár percen belül kapjuk is.

A krumpli nekem neutrális, jól átsült, roppan, nem olajos, de semmi extra,

szerintem itt az alapanyag lehet a ludas, ezért nem lehet hibáztatni őket, mert itthon nem igazán lehet jó burgonyát

standard minőségben tartósan beszerezni.

A wasabis szósz wasabis, kicsit túl sós, hozzáteszem otthon sem vagyok az a sózós alkat.

A lényeg, a burger.

 Kicsit súlytalan, átvitt értelemben is.

A pékárú friss, roppan, nekem kicsit túl könnyű,

A húst medium kértem, nekem kicsit száraz, sokkal több zsírt is el tudnék viselni (tudom zsírfüggő vagyok),

mentás joghurtos szósz rendkívül jó, domináns, ebből többet is el tudtam volna viselni.

A paradicsomlekvárt nemigazán értettem, nem volt érezhető, kiegészítő ízként sem nagyon.

Megnyaltam külön, nagyon kellemes, sok mindenhez szívesen enném, de ebben a kombinációban nekem nem jött le a funkciója.

Ár/érték arányban, ha a városi kézműves burgereket nézem egyáltalán nem drága a hely,

annak fényében,hogy 2000 HUF környékén laktam már jó hasonló minőséget hozó helyeken itt a II. kerületben, egy kicsit erős az árazás.

Azt érezni, hogy figyelnek az alapanyagokra, lélek is van a kajákban,

nekem valahogy mégsem hozta azt a plusszt amiért bekerülhetnek nálam a heti rutinba.

Ettől függetlenül vissza fogok térni és ki fogok próbálni több mindent az étlapról.

Mások nevében nem nyilatkozom, mindannyian szeretünk enni, magáért beszél, hogy a kollegák visszafele jövet a büfénk

desszertrészlege felé vették az irányt…

Mondjuk úgy van még mit finomítani rajta. 

www.finomito.com

Vasárnap.