Eszünk-iszunk-beszólunk

GerillaGasztro

GerillaGasztro


NEMO

2017. június 16. - GerilLaca

Több kedves ismerősöm javaslatára tértem be a helyre.

Sok blogon, egyéb helyen reklámozott halétteremről van szó, a halat én pedig nagyon kedvelem.

A kiszolgálás a helynek megfelelő, udvarias, kedves fiatalos, nagyon jó érzékkel azonnal lecsaptak rám, leültettek, kaptam étlapot.

Az árakat kár volt ráírni, értem én, hogy két ker. meg minden, de első blikkre kicsit erősnek éreztem, sebaj, majd a minőség, mennyiség kárpótolni fog.

Limonádéra esett a választásom. Volt az étlapon vöröstonhal árparizottóval és vargányával, ez kihagyhatatlannak tűnt.

Nem kérdezték mennyire süssék át a halat, gondoltam odaseneki, halétterem, csak nem sütik rommá.

Pillanatok alatt megérkezett a limonádém, a halra kicsit várni kellett, hurrá, gondoltam magamban, legalább frissen készül minden, ez magyar viszonylatban önmagában is nagy jópont.

Hamarosan megérkezett a nagyon fancy tányér, csírával dekorálva (90's évek?), a halon látszott, hogy alaposan túlkészítették, sajnos nem csalódtam, kellett használni a rágóizmokat rendesen.

 20170609_134719.jpg

A gombának szintén túl sok időt adtak, vagy talán a rizottóval együtt készült?

Sajnos a vargánya csodás textúrájából nem sok maradt meg, ronggyá puhult szegényke, 

pedig úgy jó ha egy kicsit roppan.

A rizottónak én még adtam volna egy kis időt, pecás lévén úgy fogalmaznék "csalizható állapotban volt"...

Az ízesítést viszont nagyon eltalálták, a diós kéreg a halon remek volt, a rizottó is kellőképpen meg volt  kínálva alaplével, remek volt az íze.

Összességében elég gyenge ebédet sikerült feltálalniuk, szerény véleményem szerint ennyire túlkészült tonhalat nem szabadott volna kiengedni a konyhából, főleg úgy, hogy előtte megvágták. 

Nem küldtem vissza, mert még egy fogás elkészültét nem tudtam volna kivárni.

Ár/érték arányban szerintem II. ker viszonylatában sem túl jó, sem a konyha, sem az árazás nem győzött meg.

A szerzett tapasztalat felszínre hozta a kérdést:

Miért van ennyi túlárazott hely a városban?

A jó alapanyag nagyon fontos, de korántsem minden.

Egy szó, mint száz: bőven van még mit csiszolni rajta, de a friss halétel koncepció tetszik.

Big-Fish

A Hal áll

Anya 10 éve mondja, hogy még sose evett homárt, ilyenkor mindig összehúzza a száját és jelentőségteljesen oldalra billenti a copfját.

Megígértem neki, ha lesz egy kis spórolt lovettám elviszem valahova, hogy túlessen a tűzkeresztségen.
Jókat írtak a fenn említett "lebujról", így pénteken belevágtunk.
Enteriőr (ki nem állhatom ezt a kifejezést) kellemes, cseppet gyáripari dizájn,
hosszú hallal teli pult előtt hadseregnyi pincér.
Mindenki kedves és segítőkész, de nem tolakodóak, őszintén mosolyognak, én is jó kedvre derülök.
Tanácstalanságomon a pultoscsaj lendít át, van egy tarcsi fél homárjuk vegyük meg azt, kérek előre 3 kisebb osztrigát, mellé egy durbincsot, egy sügeret.
Köretnek hasáb, saláta, karfiolpüré került, na ez kiverte a biztit mindkettőnknél, legalább 40-50% vaj, nagyon jól játszottak vele, mindennel nagyon elégedettek voltunk, de ez vitte a hátán az egészet.
Osztriga, friss jó állagú, mellé kapott ecetes hagyma is kellemes, olyan guszta volt, hogy mire a fényképező eszembe jutott le is csusszantak.
Homár pont olyan volt amilyennek lennie kell, utólag megbántam, hogy csak felet kértünk.
A két dög kiválóan lett elkészítve, hasukban a fokhagyma, kakukkfű, petrus kombóval nagyot szóltak, egyszerű de nagyszerű, ennél több nem kell.
Textúra hibátlan, bőre ropogott, a hús kellően ruganyos és szaftos maradt.
Perverzitásból fakadó kritikaként megemlíthetném, hogy a kakukkfüvet sajna nem tudtam megenni mert fás volt, de ki az a hülye rajtam kívül...
Még egy, a citrom sajna az itthon kapható import szemét, ezt nem lehet felróni, de ettem már rostosabbat/finomabbat/lédúsabbat is.
Íme az állatok:
20170303_192014.jpg
Kértem mellé egy köcsög ház borát (javaslom, ahol lehet ezt kérjétek,sok mindenről árulkodik,ha a ház bora korrekt és nem, olcsó szemét, általában az ételek is megállnak), jelentem a ház bora elfogyott.
A mesteri köretek:
20170303_192024.jpg
20170303_192019.jpg
Deszertre is rábeszéltem magam (Anya), sós karamellel töltött csokigömb volt mellé whiskey-be áztatott kalács, eleve nem vagyok nagy desszertfan, nem volt vele különösebb gond (egyszerűen nem volt húzása szerintem, Anyának viszont ízlett) de ha visszamegyek a helyre biztos nem ezért.
20170303_201033.jpg
Ittam kávét is.
Itt az ideje, hogy megálljunk kicsit, ez a dilim.
Hazai éttermekben sajnos nem lehet normális kávét kapni.
A jó kávé (espresso) szerintem 60% kávé 40% kávéhab, ezt sajnos idehaza nagyon kevés helyen tudják hozni, nekik sem sikerült.
A számla vastag lett, tudtuk, nem volt szürpríz, ez nem útszéli csárda, kiváló alapanyagok, jó kaják, teljesen rendben volt minden, ár/érték arányon ettől függetlenül lehetne javítani, ha nem megy a minőség rovására, mert osztriga és homár nélkül is 20 körül állt volna meg, ezt azért máshol kicsit kevesebből is meg lehet úszni.
Oké a hely, fogok még menni, karfiol forever!

Finomító

Kedves kis hely a II. kerületben, látszik, hogy kellő energiát fordítottak a dizájnra.

Fekete táblán fehér krikszkrakszos stílus (ti nem unjátok még?), nagyon divatos.

Első rosszpont a bejáratnál a táblán: kutyabarát a hely.

Na én nem vagyok az, étteremben nagyon nem, főleg egy ilyen kis légtérben nem szívesen osztozok állatokkal.

Értem én mindegyik tiszta, meg nem harap, de akkor is ebben hajthatatlan vagyok, nálunk faluhelyen a kutya kinn lakott

az ólban, igen télen is és maradékot evett és rövid úton kilépőszőnyeg lett volna ha beteszi a lábát a lakásba.

Node visszakanyarodva a lényegre, személyzet első blikkre kedvesnek tűnik, köszönnek, kollegina a pultban talán kissé  

megfáradt, talán rossz napja van, ettől függetlenül nálam teljesen rendben van a személyzet.

Van mosdó, csap, szelektívkuka a kajáknak (én nem áldoztam volna rá ekkora helyet az amúgysem nagy étteremből),

van wifi.

Bárányburgert kérünk (Nagytestű kollega duplát),én kértem sültkrumplit wasabis szósszal,  

asztalra kerül még egy sárgaborsóleves is (ezt nem kóstoltam, kollegának nagyon bejött).

Pár percen belül kapjuk is.

A krumpli nekem neutrális, jól átsült, roppan, nem olajos, de semmi extra,

szerintem itt az alapanyag lehet a ludas, ezért nem lehet hibáztatni őket, mert itthon nem igazán lehet jó burgonyát

standard minőségben tartósan beszerezni.

A wasabis szósz wasabis, kicsit túl sós, hozzáteszem otthon sem vagyok az a sózós alkat.

A lényeg, a burger.

 

 Kicsit súlytalan, átvitt értelemben is.

A pékárú friss, roppan, nekem kicsit túl könnyű,

A húst medium kértem, nekem kicsit száraz, sokkal több zsírt is el tudnék viselni (tudom zsírfüggő vagyok),

mentás joghurtos szósz rendkívül jó, domináns, ebből többet is el tudtam volna viselni.

A paradicsomlekvárt nemigazán értettem, nem volt érezhető, kiegészítő ízként sem nagyon.

Megnyaltam külön, nagyon kellemes, sok mindenhez szívesen enném, de ebben a kombinációban nekem nem jött le a funkciója.

20170307_124343.jpg

20170307_124353.jpg

Ár/érték arányban, ha a városi kézműves burgereket nézem egyáltalán nem drága a hely,

annak fényében,hogy 2000 HUF környékén laktam már jó hasonló minőséget hozó helyeken itt a II. kerületben, egy kicsit erős az árazás.

Azt érezni, hogy figyelnek az alapanyagokra, lélek is van a kajákban,

nekem valahogy mégsem hozta azt a plusszt amiért bekerülhetnek nálam a heti rutinba.

Ettől függetlenül vissza fogok térni és ki fogok próbálni több mindent az étlapról.

Mások nevében nem nyilatkozom, mindannyian szeretünk enni, magáért beszél, hogy a kollegák visszafele jövet a büfénk

desszertrészlege felé vették az irányt…

Mondjuk úgy van még mit finomítani rajta. 

www.finomito.com

süti beállítások módosítása