...a Riviéra, de tényleg.

 Sikerült magunkat kipihenni, jólérezni feltöltődni, ezek részleteivel nem untatnék senkit, viszont néhány tapasztalatot szívesen megosztanék, mindenki okulására.

Általános helyzetkép:

Balatonföldvár változatlanul gyönyörű, imádjuk. Annak ellenére, hogy a mérhetetlenül kapzsi városvezetés mindent megtesz azért, hogy a turizmust tökre tegye.

A parkolóhelyekre a parti úton hatalmas kövek kerültek, sem a strand, sem az éttermek környékén nem nagyon van parkolóhely, ha pedig van, akkor 250-350 HUF/óra, vagy 1000/1500 HUF/nap.

Az egyetlen rendezett és szép (évekig ingyenes) strandra egy családi napi belépő 2000 FT/nap, de ezzel kimenni és visszajönni már nem lehet, mellesleg nekik a család 2 felnőtt + 2 gyerek, 3 gyerekesek, meg fizessenek még többet.

Hát mit mondjak?

...ezúton is szeretnék gratulálni a városvezetésnek a Balatoni régió turisztikai fejlesztésébe illeszkedő turizmusbarát lépéseiért...

Ja, nem reprezentatív, a helyi turizmus szereplői nagyjából 30-40%-os forgalomvisszaesést saccolnak...gratula.

Ezen apró kellemetlenségeken felül szerintem a déli part egyik legszebb és legélhetőbb városkája.

A vendéglátás színvonala a térségben helyenként meglepően jó, vannak olyan gyöngyszemek, amiket semmiképpen nem érdemes kihagyni annak, aki erre jár.

Szélcsend

Teljesen véletlenül tértem be a helyre még májusban egy hajnali horgászatot követően.

Bevallom, nem ittam még jó kávét a Balatonnál, de nem is ezért járunk ide.

Ez viszont hatalmasat szólt, utoljára a Pantheon bal oldalán lévő kis kávézó kojak baristája tudott kávéval ennyire meglepni.

Láttam üvegbe töltve is, 60/40 a kávé/hab arány, telitalálat.

MINDIG mosolyognak, 2 nap után tudták a reggeli menüt (presszó ittfogyaszt, latte elvitel), klasszikus értelemben vett VENDÉGLÁTÁS.

Vannak kézműves torták is, néhányat kóstoltam, nagyon rendben vannak, nem mellesleg a Kőröshegyi Levendulás is hozzájuk tartozik, remek kézműves termékekkel (levendulaszörp!), levendulaszüretelési lehetőséggel, remek kis program, nekünk 44 fokban sikerült lehozni, de így is megérte.

Ja és a kávézóban van fagyi is (olasz), gyermekeim nagy örömére, azt is mosolyogva adják, nem úgy mint a kikötői konkurencia, ahol 20 év alatt soha egyetlen mosolyt sem kaptunk (bár a fagyi kétségtelenül nem rossz).

Csigaház

Majdnem klasszikus kockásabroszos a jófajtából, kis csavarral, szuper kiszolgálással, abszolút megfizethető árakkal. Örök kedvencem náluk a hagymásrostélyos és a pacal.

Nem véletlenül járunk ide a kezdetek óta...

A vitorláskikötőben található kistestvére a Marika büfé (Bigaház), egy klasszikus kikötői büfé, a balcsi egyik legjobb lángosával, kiváló sült halakkal.

Bor és Bringa

A kapzsi városvezetés által kivetett sarcok miatt átálltunk a kerékpáros közlekedésre, szuper döntés volt, nem híztam el a nyaralás alatt, mint a disznó :)

Egyik este véletlenül a nyugati strand felé tekeregtünk, ekkor akadtunk erre a gyöngyszemre.

A pultban álló fiatal srác, később kiderült, a tulaj, kiváló borokat készít Kötcsén.

Bringakölcsönzés, gyorssegély, és persze bor, hétvégente grillparty, remek kombináció.

Borok közül a Zöldveltelini (abszolút favorit), a Cabernet és a kellemesen savanykás Canga voltak a kedvenceink.

Érdemes ellátogatni a pincészetbe is, kiváló borok és sajtok, remek kis odavissza 30 kilométeres bringatúra, mi szerettük, és a 9 évesünknek sem esett nehezére.

Kultúra

Aki a pihenés alatt nem csak a vízben akar ázni, az a Kultkikötő időnként színvonalas műsoraival olthatja kultúra utáni szomját, nem mellesleg remek borokat mérnek.

Ebből a kategóriában azonban egy spontánnak tűnő koncert mindent vitt.

Júli 2-án a Galambszigeten egyszer csak megjelent egy kisbusz, kipattant belőle néhány zenész és fergeteges koncertet adtak.

Mint később kiderült ők voltak a Tango Harmony, tényleg fantasztikus volt, ezúton is köszönöm az élményt!

Kistücsök

Régóta tartoztam már vele magunknak, pontosan azt, kicsit többet kaptam, mint amire számítottam.

A kovászosuborkalevesre feljajdultam, azóta is emlegetem, zseniális, kihagyhatatlan, a harcsapaprikáshoz tálalt tészta mindent vitt.

Azt, hogy a tökfőzeléket kihagytam, talán sosem fogom magamnak megbocsátani.

Hogy ne csak jót mondjak, nekem kicsit sok volt a pincérekből, nem volt túlzottan zavaró, de néha talán kicsit mégis :)

Sajnos náluk (sem) fényképeztem.

Tihany

Ha már tűző napsütés rekkenő hőség, akkor nem maradhatott el a szokásos tihanyi gejzirittúra sem, gyönyörű erdő, fantasztikus képződmények.

Ráadásul odamenet lehet szürkemarhát, ürgét lesni a mezőn a belső tó mellett.

Természetesen az extrém kalória- és folyadékveszteséget haladéktalanul pótolni kellett.

A Tűzkert étterem legendás kemencéje majd minden turista tihanyi fotóalbumában megtalálható.

Klasszikus magyaros étterem, ha a nagyi főztjét keresed, ide gyere.

Nem véletlenül látogatjuk már évek óta...

A gulyásleves kenyérlángoskalappal és a pácolt camember nagyon adja.

A kemencés sültfagyit ki ne hagyjátok! (nyugi,nem a Lacibácsi féle szürpríííz :))

Hétvégenként Jazz koncerteket is tartanak színvonalas előadókkal (Pl.: Szeder, Fekete Jenő).

Egyszóval van még remény,vannak jó helyek a Balcsinál, nem mindig a legalacsonyabb, de szerintem aránylag elfogadható áron.

Ha picit drágább is, mindenképpen érdemes a minőséget keresni, mert ebből lesz maradandó élmény.

Szép nyarat!

Menjetek nyaralni ti is! 

Nem vagyok médiakritikus, biztos nem én írok a legjobban és legprózaibb stílusban, sőt, mégcsak a legjobb kajákat sem én készítem, de most olyan jött szembe, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. 

Egy hazai kiadványban, olyan írás jelent meg, ami véleményem szerint tovább mélyíti azt a gödröt, ami miatt a hazai étteremlátogató közönség zömének fogalma sincs, mi is az a BBQ.

"Hol tart a magyar grill/barbecue-edukáció" bekezdésben azt taglalja, hogy a smokerben 60-80 fokon készül a csoda.

60-80 fokon nem csoda történik, hanem semmi, vagy maximum nagyon ványadt melegfüstölés.

Mindemellett én a grillezés népszerűségét a BBQ-val szemben nem feltétlenül az eszközigényben, hanem inkább az informálatlanságban, tájékozatlanságban, félretájékoztatásban(?) keresném.

Azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy ha valaki arra adja a fejét, hogy publikál, ne adj isten olyan témakörben, amiben kevésbé tájékozott, előtte tájékozódjon, olvasson szakirodalmat, beszélgessen szakmabeliekkel.

Van kiváló magyar nyelvű szakirodalom, sőt még a legkisebb porszemek is foglalkoznak a témával.

"Barbecue-vonalon ki diktálja a trendet?"

Megemlíti a szerző a BBQ Pápáját, meg hogy terjeszti a tanait, szerintem olyan dolgokat terjeszt ebben az írásban, ami szemenköpi mindazt, ami miatt beleszeretnek emberek a műfajba.

A BBQ technológia a lassú tűzön füstön sütésről szól, ez a gyakorlatban olyan 110-120 fokot jelent.

Nem pácolunk, csak szárazpácot használunk közvetlenül sütés előtt (RUB) és legfőképpen NEM FŐZÜNK ELŐ SEMMIT!!!

Hol tart a magyar BBQ edukáció?

Sajnos ott, hogy az emberek zöme még mindig azt gondolja, hogy a bbq szósszal összegányolt oldalas a bbq, jónéhányan pedig a grillezéssel azonosítják.

Ez így nem edukáció, ez egy konyhatechnológia elferdítése, mindannak a kicsúfolása, ami miatt emberek erre az útra lépnek.

Véleményem szerint mindannyiunk, akik írunk a témáról, felelősek vagyunk azért, hogy a magyar gasztronómia alulról(is) épüljön, fejlődjön.

A hitelesség alapja az informáltság, a tájékozottság.

Szerintem

Több kedves ismerősöm javaslatára tértem be a helyre.

Sok blogon, egyéb helyen reklámozott halétteremről van szó, a halat én pedig nagyon kedvelem.

A kiszolgálás a helynek megfelelő, udvarias, kedves fiatalos, nagyon jó érzékkel azonnal lecsaptak rám, leültettek, kaptam étlapot.

Az árakat kár volt ráírni, értem én, hogy két ker. meg minden, de első blikkre kicsit erősnek éreztem, sebaj, majd a minőség, mennyiség kárpótolni fog.

Limonádéra esett a választásom. Volt az étlapon vöröstonhal árparizottóval és vargányával, ez kihagyhatatlannak tűnt.

Nem kérdezték mennyire süssék át a halat, gondoltam odaseneki, halétterem, csak nem sütik rommá.

Pillanatok alatt megérkezett a limonádém, a halra kicsit várni kellett, hurrá, gondoltam magamban, legalább frissen készül minden, ez magyar viszonylatban önmagában is nagy jópont.

Hamarosan megérkezett a nagyon fancy tányér, csírával dekorálva (90's évek?), a halon látszott, hogy alaposan túlkészítették, sajnos nem csalódtam, kellett használni a rágóizmokat rendesen.

A gombának szintén túl sok időt adtak, vagy talán a rizottóval együtt készült?

Sajnos a vargánya csodás textúrájából nem sok maradt meg, ronggyá puhult szegényke, 

pedig úgy jó ha egy kicsit roppan.

A rizottónak én még adtam volna egy kis időt, pecás lévén úgy fogalmaznék "csalizható állapotban volt"...

Az ízesítést viszont nagyon eltalálták, a diós kéreg a halon remek volt, a rizottó is kellőképpen meg volt  kínálva alaplével, remek volt az íze.

Összességében elég gyenge ebédet sikerült feltálalniuk, szerény véleményem szerint ennyire túlkészült tonhalat nem szabadott volna kiengedni a konyhából, főleg úgy, hogy előtte megvágták. 

Nem küldtem vissza, mert még egy fogás elkészültét nem tudtam volna kivárni.

Ár/érték arányban szerintem II. ker viszonylatában sem túl jó, sem a konyha, sem az árazás nem győzött meg.

A szerzett tapasztalat felszínre hozta a kérdést:

Miért van ennyi túlárazott hely a városban?

A jó alapanyag nagyon fontos, de korántsem minden.

Egy szó, mint száz: bőven van még mit csiszolni rajta, de a friss halétel koncepció tetszik.

Igen, végre beindult, ősz óta várjuk már.

Családilag imádjuk az erdei gombát, de konszenzusosan a vargányát tartjuk legtöbbre az összes közül.

Jellemzően júniusban startol a szezon és megfelelő időjárás esetén őszig fellelhetőek az erdőben.

Felénk leggyakrabban az Ízletes vargánya (Boletus edulis), illetve a Nyári vargánya (Boletus reticulatus) gyakori.

Az egyik legkarakteresebb ízű erdei gombánk, gyakorta használják fűszerként is kiszárítva, mindemellett vastag a húsa és kiváló a textúrája.

Rengeteg felhasználási formája van, tekintettel arra, hogy ez volt a szezon első komolyabb szedése, a legegyszerűbb és leggyorsabb receptet választottam.

Fontos!

A saját gyűjtésű gombát felhasználás előtt feltétlenül vigyük el gombavizsgálatra, amit Magyarországon magánszemélyeknek a kijelölt piacokon ingyen elvégeznek!

El nem fogyasztott gomba még sosem okozott mérgezést.

Természetesen aki nem ismeri a gombákat, nincs affinitása szedni az ilyenkor piacon is be tudja szerezni ezt a kiváló alapanyagot.

Az első júniusi gomba és szemétszedés során képen látható 4 db került terítékre, a nagy szárazságnak köszönhetően, ráadásul a csiguszok is megtalálták, de sebaj.

Ettől még alapos tisztítás után nyugodtan fogyasztható.

Ismét az egyszerű és nagyszerű elvet követtem, ráadásul a kirándulás után gyorsan enni kellett adnom az éhes gombaszedőknek.

4-5mm vastag szeleteket csináltam a gombákból, kanál olívaolajon és egy darab vajon kezdtem pirítani egy gerezd aprózott fokhagymával.

Nem szabad túlkészíteni, fontos, hogy megmaradjon kissé roppanósan az állaga, úgy az igazi.

Mielőtt elkészül a gomba, melléraktam egy kis kakukkfüvet.

A tojásokat félmaréknyi apró vajdarabkával sóval, borssal összekevertem, nem érdemes nagyon felverni, elég csak összekeverni.

Ráöntöttem a gombára és finoman kevergettem lassú tűzön.

Én úgy szeretem, ha lágy marad, a vaj pedig teljesen elolvad és elkeveredik a tojással.

Tálaláskor fél marék apróra vágott petrezselymet és szükség esetén további frissen őrölt borsot szórok rá.

Egy pohár hideg, karakteres rizlinggel az igazi.

Jó étvágyat!

Gyerekkorom óta gombászom, apámtól, nagyapámtól tanultam az alapokat.

Később beleástam magam szakkönyvekbe, majd biológus apósomtól is ragadt rám némi ismeret.

Szezonban rengeteg erdei gombát fogyasztunk, gyerkőcök többsége is rajong érte.

A gombagyűjtés könnyedén fertőz, a természet szeretetével együtt a testmozgás és a találás öröme is igen addiktív :)

A gombaszedés során nem árt tiszteletben tartani a gombászás írott és íratlan szabályait.

Fontos!

Egy gombászkönyv nem helyettesíti a gombavizsgálói tanfolyamot, sem a gombavizsgálót!

Csak olyan termőtestet gyűjtsünk amit jól ismerünk!

Túl fiatal, illetve túl öreg termőtestet ne szedjünk le!

Nem elfogyasztott gomba, még sosem okozott mérgezést!

A leszedett gombát minden esetben vigyük el szakellenőrhöz!

Csak annyi gombát szedjünk amennyit el is fogyasztunk!

Mi javarészt a Budai hegység erdejeit járjuk tavasztól őszig gomba után szaglászva.

Tavasszal április környékén rendszerint a kucsmagomba, a pisztric, a tövisaljagomba és a gévagomba nyitja a szezont, ami jellemzően a szegfűgombával vargányával és a rókagombával folytatódik júniusban.

Aki nem tud, nem akar erdőben gombát szedni, annak érdemes ilyentájt a piacon körbenézni, ott rendszerint kapható bevizsgált erdei gomba.

A jó néhány gombász év alatt szépen összegyűltek a jól bevált lelőhelyeim, de időnként új területen is keresgélünk, ilyenkor a termőhelyismeret és a szimatunk van segítségünkre.

Most sem volt ez másképp, inkább indult könnyed sétának, mint élelemszerzésnek, de műveleti területen az emberben azonnal feltámadnak az ösztönök :)

Kisebb bóklászást követően egy nagy csokor friss sárga gévagomba mosolygott rám egy fatörzsről.

Az egész télen át tartó gombaéhséget követően nagyon megörültem a fogásnak.

Gasztronómiai értelemben szerény véleményem alapján közepes értékű gomba, de a fiatal példányok még jó ízűek, nagyon jó az állaguk, illetve egy találat általában kiadós mennyiséggel szolgál.

Az öreg példányok ehetetlenül rágósak és keserűek, ezeket le sem érdemes szedni.

Ennél a gombafajnál minimum 20 perces hőkezelést javasolnak a szakkönyvek.

Egy részét hagymával és tojással és vajjal készítettük el, kiváló lett.

Ez a talált mennyiség kb. ötöde (20dkg) volt.

Többször olvastam már, hogy savanyítva pl.:salátákba, vagy garnírungként kiválóan felhasználható.

A savanyított gombát amúgy is kedvelem, ezért kipróbáltam egyik kedves gombász ismerősöm receptjét.

Hozzávalók:

• kb. 80dkg friss gévagomba felcsíkozva 
• 4 babérlevél
• nagy fej hagyma szeletelve
• 2 gerezd fokhagyma felaprózva
• 1 dl fehérborecet
• 2 ek cukor
• 1 tk egész bors
• 1 ek só

A hozzávalókat egy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel amennyi ellepi.

Legalább 45 percig főzzük takaréklángon, ennyi idő alatt a gomba is megpuhul.

Eközben egy másik lábosban kifőzzük az elmosott befőttesüvegeket illetve a kupakokat.

Amint megfőtt a gomba, lével együtt üvegekbe szedjük, majd a lezárt üvegeket visszatesszük abba a lábosba, amiben az üvegeket fertőtlenítettük.

Ebben a lábosban lefedve hagyjuk kihűlni (én este tettem bele és másnap délután szedtem ki).

Egy évig eláll ilyen formában, érdemes elraktározni a hosszú téli hónapokra amikor az ember csak sóvárog a tavasz és a nyár erdei ízei után.

Jó étvágyat!

Minap olvastam egy közepesen közhelyes cikket arról, hogy beindult a grillszezon.

HURRÁ!

Nem is gondoltam volna (nálunk egész évben szezon van, mondjuk nem kell mindenkinek annyira elvetemültnek lenni, hogy -20 fokban 12 órát álljon kinn a sütő mellett :) )

Lelki szemeim előtt meg is jelent az atlétatrikós panelsámán, amint aranyásókkal a kézben grillbegyújtó folyadékot öntöz a tecskósgrillbe, aztán jól meglángolja az akciós kolbászt, majd elégedetten begyűri mustárral.

A grill/BBQ forradalom vitathatatlanul elérte hazánkat, talán hamarosan sikerül túllépni a mustáros tarja, szalonnasütés, virsli grillen bűvös háromszög határain.

Hozzáteszem, ezek a hazai (mellesleg elég szegényes) grillkultúra igazi gyöngyszemei és ha megfelelően, megfelelő alapanyagokból készülnek, igenis van helyük a grillpalettán.

Ezen a hétvégén leporoltuk a nagy grillt és nem akartam megállni a háromszögben, valami új ízre vágytam.

A yakitori fogalmával itthon találkoztam először és tekintve, hogy minőségi alapanyagok minőségi elkészítéséről van szó, azonnal felkeltette a figyelmemet. 

Röviden arról szól, hogy apróra vágott csirkealkatrészeket sütnek bambuszpálcikára szúrva direktgrillen.

Elég sok szakirodalom található a témában, az egyik leghasznosabbnak ezt az oldalt találtam, hibátlanul mutatja be a vágási technikákat.

A legnépszerűbb falatok a teljesség igénye nélkül:

• momo-csirkecomb
• sasami-mellhús
• tsukune-csirke húsgombóc
• bonjiri-püspökfalat
• reba-máj
• kokoro-szív
• sunagimo-zúza
• negima-nyak

Van egy másik ágazata, a kushiyaki, itt "minden" hozzávaló megengedett:

• butabara-sertés borda (back rib)
• ikada-újhagyma duplanyárson
• piman-zöldpaprika
• asuparabekon-spárga baconbe tekerve
• ninniku-fokhagyma
• gyütan-marhanyelv vékonyra szeletelve

A falatokat egy tare nevű szójaszósz és szaké alapú szósszal fűszerezik.

Jellemzően a sütés utolsó harmadában kezdik el kenegetni a húsokat az édeskés szósszal.

Ezt jó előre el lehet készíteni, több recept is kering a neten, talán az alábbi áll legközelebb az eredetihez:

Tare szósz:

• 1/2 csésze szójaszósz
• 1/2 csésze mirin (nagyon édes rizsbor, 40-50% cukortartalommal)
• 1/4 csésze szaké
• 2 ek barna- vagy nádcukor

Kislábosban összeforraljuk az összetevőket, ha felforrt, lassan főzzük 30 percig, jó sűrűnek kell lennie.

Opcionálisan újhagymazöldet lehet karikázni hozzá, szobahőmérsékleten használjuk.

A nyársak összeállítása nem egy nagy mutatvány, kis odafigyeléssel néhány perc alatt össze lehet dobdni.

Mi az alábbiakkal operáltunk:

máj (2*2cm kocka), szív (lepkére vágva), újhagyma (egészben, dupla nyárson), shitake, shitake baconbe csomagolva, fokhagyma, illetve kaliforniai paprika(2*2cm kockára vágva).

A pálcákat jó előre vízbe áztattam, hogy ne gyulladjanak ki.

Ezek után beröffentettem a grillszörnyeteget, már csak ki kellett várni, hogy stabil hőmérsékletre melegedjen.

Grillbegyújtó folyadék használata szigorúan TILOS és megvetendő.

Én begyújtókéményt használok, rendszerint looftlighterrel szoktam aládurrantani, ha sajnálsz rá ennyi pénzt, vannak csodás bio begyújtó kockák.

A sütést akkor szoktam elkezdeni amikor már fehér a faszén felülete, ilyenkor már szinte egyáltalán nem is füstöl.

Elkezdtem pakolni a nyársakat, hála az égnek a 80*60 sütőfelületen, (szolid és rendkívül esztétikus sufnituninggal) egyszerre elfért minden.

A kenegetést az első forgatást követően (kb 10 perc) kezdtem el.

Közben sörözni kötelező :)

Szépen sorban elkészültek a nyársak, az apró falatok elég hamar átsültek,

a májaknak kellett a legtöbb idő kb 20 perc.

Jó étvágyat!

Kiváló étel, fantasztikus családösszetartó kultusz, egyben egészséges kaja.

Ha a gyerkőcöd nem eszi a répát, próbálkozz ezzel.

Vasek barátom "hozta", amikor véletlenek kesze-kusza sorozata kapcsán kijutott Nepálba.

Érdemes elolvasni, jó kis történet.

Én már a "hungarizált" verzióból ettem, hazai hozzávalókból, az ízvilág azonban megmaradt, nagy családi kedvenccé nőtte ki magát.

Ennek ékes bizonyítéka nálunk az, ha átneveződik, önálló életre kel, ez szinte azonnal megtörtént Anya nyelvbotlása folytán, így gyermekeim már "kenyaiként" ismerik.

Röviden összefoglalva rizs, pirított zöldségek, és pirított hús, mentás-masalás kefírrel tálalva.

Jellemzően szabadtűzön (tárcsán) készítem, minden mindennel helyettesíthető, de ez az én drága barátomtól tanult "autentikus" recept, ami azért sütésről-sütésre, pálinkáról-pálinkára finomodik...

 Hozzávalók (4 főre):

• 40 dkg sárgarépa, ugyanennyi fehérrépa hámozva, felcsíkozva (3mm*3mm*100mm)
• 50 dkg sertésszűz felkockázva
• 2 fokhagyma apróra vágva
• 3 nagy fej hagyma félbevágva, karikázva
• rizs
• 0,5 l kefír
• csokor menta
• só,bors

Fűszerkeverék (eredeti már elfogyott, kikevertem):

• 1 ek garam masala
• 1 ek piros masala
• 1 ek tandoori masala

Elkészítés:

A húst összekeverem a fokhagymával és egy kanál fűszerkeverékkel, sózom félreteszem.

Odateszem a rizst kevés sóval, csipet kurkumával.

A pirítandó dolgokat egymás után készítem.

Felmelegítem a tárcsát kevés olajjal, a hagymával kezdek, csipet sóval barnára pirítom, nem baj ha odakap, tálba szedem.

Áttörlöm az edényt mehetnek a répák, kicsit megpirítom, szórok rá a fűszerkeverékből, megsózom, megkaramellizálom.

A hús hasonló sorsra jut, nem kell kiszárítani, ha elég apróra vágjuk, hamar megpirul.

A kefírt összekeverem az apróra vágott mentával, enyhén sózom, szórok rá a fűszeből és összekeverem az öntetet.

Nálunk tálakban kerülnek az asztal közepére a tételek és "szabad rablás" van.

Maradék nem szokott lenni.

Jó étvágyat! 

Ismét egy ikonikus recept, ami már sokszor kőkemény hitvitáknak ágyazott meg, pedig nincs ezen mit vitatkozni kérem szépen.

Úgy gondolom ezekről az ikonikus ételekről, hogy lehetőség szerint érdemes ragaszkodni az eredetihez, habár ettem már fantasztikus újragondolt ételeket is.

Spaghetti alla carbonara annyit jelent: spagetti szénégető módra.

Eredetét illetően több legenda kering, számomra legkézenfekvőbb talán, hogy szénégetők (carbonari) készítették.

Másik források szerint amerikai katonák főzték tojásporból és bacon-ből, hogy melyik verziót preferálja, azt mindenkinek a képzeletére bízom.

A négy tradicionális római tésztaétel közül talán ez a legismertebb, mivel szívem egy csücske ott ragadt, kötelességemnek érzem megpiszkálni a témát.

Ez is egy egyszerű és nagyszerű, ráadásul laktató étel, nálunk a gyerkőcök nagy kedvence.

Maximum 15 perc alatt asztalra tehető.

Én a vizet előre odateszem, vagy vízforralóban forralom fel, így még gyorsabb.

 Egy férfias adaghoz össze kell dobálni egy kupacba: 

• 1 tojás+1sárgája

• marék panchetta /kolozsvárinak más a karakterisztikája, de ha nincs ló…/

• só

• bors

• 3 marék reszelt parmezán (eredetileg Pecorino Romano-t, vagy pecorino és parmezán keverékét használták)

Mindig azzal kezdem, hogy a tésztát beleteszem a forró vízbe, sózom.

A tojást összekeverem egy tálban 1 marék sajttal, sózom, borsozom, csurgatok egy kicsit a tészta főzővízéből, közben folyamatosan keverem.

Feldarabolom a szalonnát, és megpirítom egy serpenyőben.

Nem kell túl apróra vágni és túlpirítani sem szabad, ha kész, félrehúzom a tűzről.

Ha a tészta al dente, kevés főzővízzel (nem szűröm le) a szalonnára szedem, a serpenyőt minimál lángon visszateszem a tűzre.

Apránként, folyamatos mozgatás mellett adagolom hozzá a tojást és még egy marék sajtot.

A végeredménynek krémesnek kell lennie, a tojásból nem lehet rántotta!

Tálaláskor borsozom és rászórom a maradék sajtot.

Jó étvágyat!

Miután a papszelet igen magasra tette a lécet, tovább keresgéltem a megfelelő rántotthúst.

Hogy szpojlerezzek kicsit, talán meg is találtam a (számomra) tökéletes húsfajtát.

Csodálatos borjúfelsálat vettem ma reggel, alig vártam, hogy nekiessek.

A klasszikus kruplisaláta szerintem továbbra is kihagyhatatlnan a fogásból, viszont a körtebefőttem sajnos elfogyott, tehát ezúttal kénytelen vagyok a klasszikus barackbefőttel tálalni.

A wienerschnitzel az egyik legelterjedtebb legenda szerint milánó környékéről származik (minden ami jó, az olasz?:) ).

Nyolcszáznegyvennyolcban vezényelte oda Ferenc József Radeczky-t, hogy verje le az Észak-Olasz forradalmat.

Egyik innen írt jelentésében említi a panírban kisütött borjúhúst, melynek recepjét hazavitte magával a császári udvarba.

Írásos bizonyítéka a történetnek természetesen nincs, tehát vagy igaz, vagy nem.

Ami valószínűsíthető, hogy Dél-Európából ered és onnan terjedt el, talán Olaszországon keresztül, amúgy érdemes utánaolvasni, elég jó sztori.

No, de vissza a kajához.

Kedvenc hentesem volt olyan kedves és vékony, kb. 0,5 cm szeletekre vágta, így nem kellett klopfolóval meggyaláznom (amúgy eszembe sem jutott volna ilyesmi).

Szeleteket finoman sóztam, ezután kapott egy gyors panírt liszt, tojás, morzsa formájában.

Végre olvasztottam sertészsírt, így nem holmi növényi olajban kell kirántanom a nemes húsdarabokat.

Aranybarnára sütöttem őket közepes lángon, nem kell alá sok zsír, elég ha ellepi.

Sütés közben időnként megrázom a serpenyőt, hogy a teteje is kapjon a forró zsírból és felhólyagosodjon.

Befőttel, krumplisalátával és egy gerezd citrommal tálalom.

Kívül roppanós, belül kellően szaftos maradt, isteni.

Csak azért nem merek 5/5-öt adni, mert mi lesz, ha még találok ennél is jobbat?

Legyen 4,8/5, de ez nagyon erős volt.

Maradékot nem dobjuk ki, beletesszük egy mélytányérba, ráöntjük a zsírt amiben sütöttük.

Hűtőben megdermesztjük, friss kenyérrel, savanyúsággal fenséges vacsora kerekedik belőle.

Jó étvágyat!