Szombat (03.18.) , ahogy jó előre számítottunk rá, esővel érkezett.
Zömében gyerekekkel nyomulunk, mindig van tervünk esős időre is, meglepő módon most sem volt ez másképpen.
Amúgy meg sosem zavart különösebben az eső, szerintünk ettől nem áll meg a világ.
Felszaladtunk a Szarvaskút Hotel termelői piacára, sok árus nem volt (gondolom a kedvezőtlen idő miatt).
Ez nem tántorította el attól a csajokat, hogy levegyenek egy kis Boksa-féle termelői szörpre, csemegeubira,
persze magam felé is hajlott a kezem felvásároltam a birsalmasajt készlet javát.
Korábban a PannonCsillagdában, Bakonyi Erdők Házában már jártunk.
Eddigi években a Bakonybéli tájház kimaradt a szórásból, ezért idén ez került sorra.
Maga az épület már kívülről is impozáns, hatalmas oszlopokkal megtámasztott tornácával, torkos pajtájával.
Először egy 1857-es térképen szerepel az épület, falai kicsit már kifelé dőlnek, de látszik, hogy van benne anyag, statikusok szerint is bír még jónéhány évet.
Egy helyi kereskedőcsaládé volt, ennek szellemében jómódú család mindennapjaiba enged betekintést.
Ha már a főzés, mindenkinek ajánlom figyelmébe a „nagy” házban található füstölős zártkéményes „csikótűzhelyet”, illetve a „kis” épület konyhájában a nyitott kéményes megoldást.
Mit nem adnék érte, ha lefőzhetnék rajtuk egy ünnepi menüsort…
Gyerekeink (4-9-13), hála az égnek korukhoz képest meglepően nyitottan fogadják a hasonló programokat.
A hagyományos néprajzi kiállításon túl, helyet kap még itt egy állandó kiállítás a Bakonybél indiánjairól.
Cseh Tamás eme szellemi örökségét egy teljes helységet felölelő szerény, ám rendkívül érdekes és informatív kiállításon mutatják be.
Követendő példa, hogy próbálják megőrizni az újkori hagyományokat és értékeket (is).
Természetesen tájházazást követően a Pikoló vendéglő felé vettük az irányt, a napi krémes, mustárosszelet és káposztasaláta adagok bevitele végett.
Ekkor már keményebben belehúzott az eső is, a délutáni csendespihenőt követően Monostor látogatást terveztünk.
Itt a belépőjegy árában benne van a Templom és a gyönyörűen gondozott és rendben tartott Arborétum és a zarándokudvar látogatása is.
Kihasználva a szünetelő esőt, a kertben kezdtünk.
Jót mulattam magamban, miközben eszembe jutott az alcsúti arborétum előtt egymást taposó tömeg, mi itt öten sétálgattunk élvezve a többszáz négyzetméternyi hóvirágszőnyeg látványát.
A puritán, de ennek ellenére szép és barátságos templom után egy kávé mellett tervezgettük a vacsorát.
Tekintve, hogy kis Hazánk egyik legnépszerűbb vadgazdálkodási területén (http://www.bakonyerdo.hu/)
járunk, joggal fogalmazódott meg bennünk az igény egy kis vadpecsenyére.
Hosszas offroad tekergés után Zircre keveredtünk a Patkó étterembe.
Középső lányom szarvaspörköltet kért, ízre abszolút hozta az elvárhatót, a hús előkészítését csinálhatták volna körültekintőbben, elég sok ín maradt benne, a mellé kapott galuska szerintem megállt.
Én szarvassültet ettem narancsos mártással, korokettal.
Sajna ez cseppet kiszáradt, a krokett hozta a várhatót.
A mártással kapcsolatban elgondolkodtam, vajon mennyi időnek kell eltelnie még Magyarországon amíg elfelejtjük a lisztes, leves/mártás kockás szörnyűségeket.
Nem volt csomós, nem volt kifejezetten rossz íze, de szerintem pont ugyanennyi energia és erőforrás befektetésével készíthető jó mártás is.
Iringó mézes-mustáros csirkét evett, jó volt, szaftos, semmi extra.
Anya bazsalikomos, szárított paradicsomos pennéje szerintem jó volt, nekem nagyon eltalálták a tészta keménységét.
Olivia bolognait kért. Jájjj, most nyelek egyet. Hívjuk paradicsomos darálthúsos tésztának. Azt hiszem ez majd későbbiekben kap egy külön posztot, sokan próbáltak már rendet tenni a fejekben, azt hiszem én is beállok a sorba.
Gyerkőc megette, jó íze volt, tésztát sem főzték túl, ennyi.
Kiszolgálás gyors, nagyon kedves, nagyon figyelmes, nekem ez nagyon oké volt, főleg annak tükrében, hogy
sajnos kisebb városokban, sokszor állnak besavanyodott alakok a pult mögött.
Mára ennyi elég is volt, hazafelé vettük az irányt, hátha utolsó napra megkegyelmez nekünk az időjárás.
Vasárnap hidegen, szelesen ám szórványos napsütéssel indult.
Reggelit és a bepakolást követően, elindultunk medvehagymát gyűjteni a Gerence völgyébe. (Bakonybélben szokott lenni Medvehagyma Fesztivál is.)
Gyerekek és mi is nagyon szeretjük, a kicsit fokhagymára és zöldhagymára is emlékeztető ízvilágát.
Rengeteg felhasználási lehetősége van, de hamarosan ennek külön írást is szentelek.
Miután hétfőn munka, otthon pedig vért ránk a számos teendő, a 2,5 órás hazaúttal is kalkulálva
kifizettük és elhagytuk a szállást.
Áginénitől való búcsúzást követően helyükre kerültek a krémesek, mustárosszeletek és káposztasaláták,
ezt követően Árpibácsiékkal is kezet ráztunk, majd nehéz szívvel hazafelé vettük az irányt.
Nehezen szánom rá magam, hogy itt hagyjuk ezt a nyugodt kis helyet a végtelen erdőkkel.
Ősszel egészen biztosan, de talán még a nyári gombaszezonban is tervezünk visszatérni.
Első rész itt.
