Ismét egy ikonikus recept, ami már sokszor kőkemény hitvitáknak ágyazott meg, pedig nincs ezen mit vitatkozni kérem szépen.
Úgy gondolom ezekről az ikonikus ételekről, hogy lehetőség szerint érdemes ragaszkodni az eredetihez, habár ettem már fantasztikus újragondolt ételeket is.
Spaghetti alla carbonara annyit jelent: spagetti szénégető módra.
Eredetét illetően több legenda kering, számomra legkézenfekvőbb talán, hogy szénégetők (carbonari) készítették.
Másik források szerint amerikai katonák főzték tojásporból és bacon-ből, hogy melyik verziót preferálja, azt mindenkinek a képzeletére bízom.
A négy tradicionális római tésztaétel közül talán ez a legismertebb, mivel szívem egy csücske ott ragadt, kötelességemnek érzem megpiszkálni a témát.
Ez is egy egyszerű és nagyszerű, ráadásul laktató étel, nálunk a gyerkőcök nagy kedvence.
Maximum 15 perc alatt asztalra tehető.
Én a vizet előre odateszem, vagy vízforralóban forralom fel, így még gyorsabb.
Egy férfias adaghoz össze kell dobálni egy kupacba:
- 1 tojás+1sárgája
- marék panchetta /kolozsvárinak más a karakterisztikája, de ha nincs ló…/
- só
- bors
- 3 marék reszelt parmezán (eredetileg Pecorino Romano-t, vagy pecorino és parmezán keverékét használták)
Mindig azzal kezdem, hogy a tésztát beleteszem a forró vízbe, sózom.
A tojást összekeverem egy tálban 1 marék sajttal, sózom, borsozom, csurgatok egy kicsit a tészta főzővízéből, közben folyamatosan keverem.
Feldarabolom a szalonnát, és megpirítom egy serpenyőben.
Nem kell túl apróra vágni és túlpirítani sem szabad, ha kész, félrehúzom a tűzről.
Ha a tészta al dente, kevés főzővízzel (nem szűröm le) a szalonnára szedem, a serpenyőt minimál lángon visszateszem a tűzre.
Apránként, folyamatos mozgatás mellett adagolom hozzá a tojást és még egy marék sajtot.
A végeredménynek krémesnek kell lennie, a tojásból nem lehet rántotta!
Tálaláskor borsozom és rászórom a maradék sajtot.
Jó étvágyat!
