Mindig valami csodának éltem meg, amikor az utolsó őszi, erősen depresszív és elmúlásjellegű búcsúlátogatásunk és egy jó hosszú tél és kora-tavasz után mégiscsak újra életre kel a nagy víz.

Úgy szokott ez működni, hogy már februárban nézegetem az időjárásjelentést, meg a naptárat kajtatom szabad hétvégék után, hogy mikor megyünk már.

Ha meg Balaton, akkor nekünk Balatonföldvár, már 11 éve, ez a szerelem is Anyához datálható.

Korán indultunk, most csak egy napra, "leszaladtunk" horgászni, sétálgatni, Muskátlit kipróbálni, megnézni, hogy milyen a Balaton a kemény tél után.

Hát gyönyörű, mint mindig.

Tekintve, hogy vége lett a csukatilalomnak, pergetéssel kezdtünk a kikötőben. 

Sajnos nem sikerült fognunk, de régi dörzsölt horgászcimbora/időjós Mykie mellettem emelte ki az év első krokodilhalát, így megcsodálhattuk.

Ebédre a Muskátlit terveztük, néhány hete nyitották Kőröshegyen kedves ismerőseink a Csigaházból.

Henit, Irénkét és Zolibácsit szintén azóta ismerjük mióta Földvárra járunk, 4. étterembe "követjük" őket, jó emberek na.

Nagyon jó kis házias konyhát visznek, mind a Csigaházban, mind a Marika büfében, itt sem számítottunk másra, szpoilerezek kicsit; nem csalódtunk :)

A hely tágas, világos, a dizájn letisztult, nincs túltolva, nem erőltetetten trendi.

Az étlap nem kifejezetten rövid, de nem is biblia hosszúságú, szerintem mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő falatokat, készételeken kívül minden frissen sül, látszik, hogy figyelnek az alapanyagokra, bár ez kis hazánkban nem lehet könnyű...

Gyerekeink gyerekmenüből ettek, rántott csirkét és színes pennét paradicsomszósszal, parmezánnal, belekóstoltunk finom volt, hozzáteszem mennyiségre egy felnőttnek is elég.

Megkóstoltuk a vadragulevest, isteni vargányával, Zolibácsi titka marad mitől volt ilyen friss és jó állagú szezonon kívül, sajnos nem sikerült kiszednünk belőle...

Anya fogast evett citrussal, állítása szerint kiváló volt, nekem nem maradt erőm megkóstolni, ez a fogás a fotózást is megúszta.

Én egy bélszínt pusztítottam el libamájjal, gombakalappal, mindhárom tökéletesen volt elkészítve.

Mellé pirított zöldségeket, szintén nem találtam rajtuk fogást.

A felnőttadagok ráadásul valóban felnőttesek voltak, így desszertre nem maradt szufla. (Anya krémest vagy tiramisut evett volna...)

Összességében minden nagyon rendben volt, a vargányát és a levest azt hiszem sokáig fogjuk még emlegetni.

Megnyugodtam, megmaradt a Balaton, enni is lesz hol, reméljük legközelebb nem üres szákkal távozunk :)

Délután pihegtünk a parton, aztán hazafelé vettük az irányt.