"A sütődiszkosz egy diszkosz formájú acéledény. Úgy tudom, Erdei Ferenc fedezte fel először a mátrai favágóknál, a Néprajzi ínyesmesterség című könyvében említi is. Azt szoktuk mondani, hogy a sütődiszkosz egy beszélgetős edény, nem kell ott állni mellette, mint a tűzhelynél egy főzőedény fölött vagy a bogrács mellett, hogy az ember kavargassa az ételt, nehogy odakozmáljon, hanem miután betesszük a parázsba, intézhetjük a dolgunkat, és mire visszamegyünk, el is készül az étel. Nem kell fölötte őrködni, ezért szerették a favágók is, mert így nem kellett a főzéssel külön időt tölteni."

Említi Budai Sándor mester egy korábbi interjúban itt.

Fogalmam sincsen, hol láttam először, de azonnal tudtam, hogy KELL!

Tökjó, elmegyünk túrázni, bevágom a tűzbe, ücsörgünk, közben hidratálunk, eccőcsak elkészül a kaja. 

Sőt, azt beszéltük, hogy itthon telerakjuk, ha odaérünk, csinálunk parazsat, csak beledobjuk és ennyi.

Meggugliztam.

Felhívtam Sándort, nagyon korrekt volt, mondta, hogy mikorra tudja küldeni, és küldte.

Utánvéttel rendeltem, mindjárt egy 2 és egy 4 személyeset, csomagban használati utasítással, receptekkel.

Igazi mestermunkák :)

Alig vártuk a hétvégét, hogy beteszteljük, szombat délelőtt gyorsan beavattam a diszkoszt (bedörzsöltem a belsejét szalonnával és beleégettem), aztán neki is estünk.

Természetesen saját receptet kreáltam hozzá, Pilisi Gombás Szűz álnéven :)

Kell bele:

- 70 dkg szűz

- 3 közepes krumpli

- 2 paradicsom

- 2 tv paprika

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 20 dkg barna csiperkegomba

- 8-10 szelet kolozsvári szalonna

- szárított vargánya

- szárított medvehagyma 

- só,bors

- ennyike

Hozzávalókhoz annyit, hogy én legközelebb a hús/krumpli arányt el fogom tolni a krumpli javára.

Mondjuk 50 dkg hús és 5-6 krumpli, mi köretesek vagyunk :)

Szűz, szalonna, paprika, hagyma, krumpli szeletre.

Gomba, paradicsom cikkre, fokhagyma apróra. 

A "tokot" az alábbiak szerint megtöltjük, rétegenként kell fűszerezni!

Elégettem 2 vödör fát, beborítottam a diszkoszt parázzsal, majd dolgoztunk a kertben.

Maradt egy csomó gomba ebből anya rittyentett egy gombarémlevest:

- 2 marék csiperkegomba

- 1 marék szárított vargánya

- 3 levél szárított medvehagyma

- 1 fej hagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 leveskocka

- kakukkfű, petrezselyem

- vaj 

- 1 dl tejszín

- só, bors

Hagyma, gomba, foki vajban megfonnyad, víz, leveskocka, fűszerek, többiek.

20 perc múlva tejszínnel turmixolunk.

Tálaláshoz, kenyérkocka, parmezán, medvehagyma olajban. 

Pazar!!!

Leves után, diszkóztunk :-)

Minden vajpuha, ízletes és szaftos lett.

Nyitni nehéz volt, megszorult, picit vártunk, aztán bicskával kipajszeroltam.

Nem volt időm fotózni, megamúgyis, tiszta zsír volt az ujjam, ujjé.

Megtartjuk! 

Nyakunkon a jó idő, sokan igyekeznek minél több időt a szabadban tölteni.

Gyerekkorom óta járom az erdőket, javarészt nem utakon, illetve nem a frekventált turista utakon közlekedve.

Mióta gyermekeink vannak, ebből nyilván alább kellett adnom, gyakran találkozom másokkal is az erdőben.

Nem tagadom, mint rajtam kívül jónéhányan, valahol én is a magányt keresem a vadonban, eleve nem szívesen osztozom rajta másokkal, ebből kifolyólag eredendően kritikusabb vagyok az átlagnál.

Ha már így alakul, igyekszem úgy viselkedni, hogy lehetőleg ne zavarjak másokat, ne rontsam el az ő kikapcsolódásukat.

Sajnos a mai túrázók körében rengeteg olyan emberrel hoz össze a sors, aki nincsen tekintettel a környezetére.

Álljanak itt az erdőjárás (szerintem) legfontosabb írott és íratlan szabályai.

Gondolhatnátok, hogy ezek elcsépelt dolgok és mindenki tudja/betartja, hát sajnos nagyon nem.

Nem véletlenül írom le, szinte mindegyik probléma felmerül minden túránk alkalmával.

 Udvariasság

Köszönünk, ez ugyanolyan, mint reggel felkelni, vagy táplálkozni, vagy inni.

Találkozol valakivel, köszöntöd:

A férfi köszönti előre a nőt

A fiatalabb köszönti előre az idősebbet

A társaságba /pihenő-, tűzrakóhelyhez újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket

A köszönést kötelező módon fogadjuk

Előzékenység

Ha meredeken, dombon, hegyen közlekedünk, MINDIG a felfelé jövőnek van elsőbbsége.

Köszönünk, félreállunk, megvárjuk amíg tovább halad.

Nem toljuk félre, nem rúgjuk fel, nem ütjük el.

Pihenőhelyeken, padoknál, ha érkezik valaki, köszönünk/fogadjuk a köszöntését, ha idősebb, vagy kisgyerekkel van,felkínáljuk az ülőhelyet.

Kerékpár

Ha kerékpárral közlekedem a turistaúton (nem kijelölt kerékpárútra gondolok), meghúzom magam, mert nem kerékpárút, nem gondolom azt, hogy nekem van elsőbbségem, nem gázolom el a turistákat.

Előzékeny vagyok, köszönök.

Ló

Tudom a ló nagy, erős is, meg gyorsan megy, ráadásul 4 lába van.

Ennek ellenére nem tapostatjuk el vele a túrázókat, nem, a gyerekeiket sem.

Nem üríttetjük a padok/tűzrakóhelyek mellé, lehetőleg a turistaút kellős közepére sem.

Kutya

Na ez a téma a szívem csücske.

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, szerintem egyáltalán nem való erdőbe az eb, hacsak nem munkakutya.

A hobbikutyatartást nem tartom valami sokra, ettől függetlenül elfogadom, hogy másoknak ez a hobbija.

Vannak kutyás barátaim, szoktak kutyát hozni magukkal, nyilván kompromisszumokat kötök.

Ők kultúráltak, megkötik az ebet, ha éppen nincs megkötve, de jön valaki szembe, odahívják és megfogják.

Nem, nem bizonygatják, hogy nem harap, nem engedik, hogy összedörgölőzze/nyálazza a kedves kirándulókat.

Nem, hálát sem várnak el mindezért, mert pl. tudják, hogy természetvédelmi területre tilos kutyát vinni és tilosban járnak…

Pihenőhelyeken jó messze kötik ki a padoktól, hogy ne zavarjanak másokat.

Nem üríttetik a kutyát a turistaútra, odébb mennek pár métert és ott teszik, utána avarral, földdel letakarják.

Szemét

Másik kedvenc témám.

Erdőben nem szemetelünk!

Lerágott csont ez is, tudom, de ne gondoljátok.

Minden túrán össze tudok szedni egy szatyor szemetet.

Nem is értem, pedig annyira egyszerű.

Valami kiürül, beteszed egy zacsiba, azt pedig a hátizsákodba, mi ezen olyan nagyon nehéz?

Rongálás

Vadászleseket nem tesszük tönkre, nem visszük el a létrát.

Kilátókat szintén nem, nem, itt sem hagyunk szemetet.

Természetvédelem (általános) szabályai

Nem szedünk virágot természetvédelmi területen, azt a kis semmilyen giz-gazt sem, gyermekek sem.

Nem ordibálunk, vadakat nem hajtjuk, kutyát sem engedjük utána.

Halkan közlekedünk, nem viszünk magunkkal rádiót, tisztelünk másokat, akik kikapcsolódni, pihenni járnak az erdőbe.

Tüzet kijelölt helyen rakunk, ha kész a kaja eloltjuk, szemetet természetesen összeszedjük, elvisszük magunkkal.

És végezetül, minden eszközzel óvjuk, védjük a természetet!

Vigyázzunk rá, hogy unokáinknak is legyen hol kikapcsolódniuk!

Szedtünk Bakonybélben jó sok medvehagymát, itt az ideje elkészíteni mielőtt megromlik.

Szögezzük le az elején, nem vagyok nagy híve annak amit Tihanyban a levendulával összehájpolnak, okérendben, legyen szörp, meg méz, meg olaj, meg szappan, de amikor már kis túlzással a hallevesbe is levendulát raknak, az kiveri a biztit.

Nem, nem vagyok ellensége a jó alapanyag sokrétű felhasználásának a konyhában, de ami sok, az sok.

Nos, tudomásom szerint egyelőre a medvehagyma mánia, hála az égnek, nem fajult el ennyire.

Tök jó, ötletes medvehagymás étlapokkal lehet találkozni ilyenkor bakonyszerte, van medvehagymafesztivál is, sajna ez nekünk eddig kimaradt, talán jövőre…

Őstermelőknél (Boksa) is lehet találkozni ötletesen felhasznált termékekkel.

Mire figyeljünk?

Nagyon fontos, nem összekeverendő a gyöngyviráglevéllel, ami erősen mérgező, ha nem vagyunk benne biztosak, inkább ne szedjük le, vagy nézessük meg szakemberrel!

Álljon itt egy rövid összehasonlító táblázat a két növényről, állandó növényrendszertani szakértőnktől Hahn Istvántól (ELTE): 

No, de térjünk a lényegre; mi legyen a frissen szedett készlettel?

Legkézenfekvőbb a fagyasztás

Ebben nincs varázslat, megmosod, lecsepeg, mélyhűtőbe be.

Lehetőleg kis adagokban, hogy ne pazaroljunk, ha már hajolgattunk szedéskor.

Állaga maxi krémlevesekhez, pestohoz, mártásokhoz, esetleg fűszervajhoz lesz megfelelő.

6 hónapnál tovább nem nagyon érdemes tárolni, veszít az ízéből/színéből.

Zsírban eltenni

Kenyérre kenve isteni, nálam ez a nagy kedvenc. 

Házilag olvasztott zsírból (én javarészt ezzel főzök, most éppen kacsa) 2dl megolvasztásra kerül alacsony fokozaton.

Ebbe kerül bele a maci vékonyan felcsíkozva, ízlés szerinti mennyiség, én ebbe olyan 20 levelet szeleteltem bele (összeesik), még mindig alacsony lángon megfonnyasztom.

Nagy csipet só, 3-4 tekerés bors, kihűtöm, dunsztosüvegbe töltöm, hűtőben tárolom, elfogy mielőtt megromlik :)

Fűszervajjal hasonlóképpen érdemes eljárni.

Befőttesüveg tippek

Mikróban szoktam csírátlanítani (max. fokozat), a kupakokat néhány percig maxigázon forralom.

Hiába mosod, benne marad az előző cuccos szaga? Tegyél bele néhány szem kávébabot, 1-2 nap alatt elveszi a nem kívánt illatokat.

Szárítani

Vetettem anyával egy aszalógépet magamnak.

45 fokon 10 óra alatt törősre lehet szárítani, ha nem rakod túl sűrűn.

Tökéletesen záródó üvegben jó sokáig eláll.

Használható levesekbe, pestókhoz, fűszerként salátákba, stb.

Olajba eltenni frissen/szárítva

Frissen 2 nagy maréknyi aprítógépbe, olivaolaj ellepje, kk só, kevés bors.

Ez 2-3 hónapot bír hűtőben.

Tésztára, húsokhoz, krémleves tetejére díszítésnek, pirítósra, stb.

Szárazzal hasonlóképp, csak itt a sóval olajjal óvatosabban, jóval tovább eláll…

Pesto

2 maréknyit aprítógépbe, 2ek bazsalikom, 1ek petrezselyem, 1 gerezd fokhagyma, kis marék fenyőmag (ha frissen 1 héten belül fogyasztod akkor 2-3 ek parmezán), olivaolaj (ne ússzon benne, de legyen krémes) nekem nagyjából 4 ek ment bele. Kóstolgassad, nem vagyunk egyformák :)

Összeaprít, só bors ízlés szerint.

Hűtőben szerintem ez is bír 1 hónapot.

Idén ennyire futotta, így is lesz mihez nyúlni év közben, ha előjönnek az elvonási tünetek.

Mi eddig ezekkel kísérleteztünk, akinek van minél tovább eltartható felhasználási javaslata, ne tartsa magában. 

Szombat (03.18.) , ahogy jó előre számítottunk rá, esővel érkezett.

Zömében gyerekekkel nyomulunk, mindig van tervünk esős időre is, meglepő módon most sem volt ez másképpen.

Amúgy meg sosem zavart különösebben az eső, szerintünk ettől nem áll meg a világ.

Felszaladtunk a Szarvaskút Hotel termelői piacára, sok árus nem volt (gondolom a kedvezőtlen idő miatt).

Ez nem tántorította el attól a csajokat, hogy levegyenek egy kis Boksa-féle termelői szörpre, csemegeubira,

persze magam felé is hajlott a kezem felvásároltam a birsalmasajt készlet javát.

Korábban a PannonCsillagdában, Bakonyi Erdők Házában már jártunk.

Eddigi években a Bakonybéli tájház kimaradt a szórásból, ezért idén ez került sorra.

Maga az épület már kívülről is impozáns, hatalmas oszlopokkal megtámasztott tornácával, torkos pajtájával.

Először egy 1857-es térképen szerepel az épület, falai kicsit már kifelé dőlnek, de látszik, hogy van benne anyag, statikusok szerint is bír még jónéhány évet.

Egy helyi kereskedőcsaládé volt, ennek szellemében jómódú család mindennapjaiba enged betekintést.

Ha már a főzés, mindenkinek ajánlom figyelmébe a „nagy” házban található füstölős zártkéményes „csikótűzhelyet”, illetve a „kis” épület konyhájában a nyitott kéményes megoldást.

Mit nem adnék érte, ha lefőzhetnék rajtuk egy ünnepi menüsort…

Gyerekeink (4-9-13), hála az égnek korukhoz képest meglepően nyitottan fogadják a hasonló programokat.

A hagyományos néprajzi kiállításon túl, helyet kap még itt egy állandó kiállítás a Bakonybél indiánjairól.

Cseh Tamás eme szellemi örökségét egy teljes helységet felölelő szerény, ám rendkívül érdekes és informatív kiállításon mutatják be.

Követendő példa, hogy próbálják megőrizni az újkori hagyományokat és értékeket (is).

Természetesen tájházazást követően a Pikoló vendéglő felé vettük az irányt, a napi krémes, mustárosszelet és káposztasaláta adagok bevitele végett.

Ekkor már keményebben belehúzott az eső is, a délutáni csendespihenőt követően Monostor látogatást terveztünk.

Itt a belépőjegy árában benne van a Templom és a gyönyörűen gondozott és rendben tartott Arborétum és a zarándokudvar látogatása is.

Kihasználva a szünetelő esőt, a kertben kezdtünk.

Jót mulattam magamban, miközben eszembe jutott az alcsúti arborétum előtt egymást taposó tömeg, mi itt öten sétálgattunk élvezve a többszáz négyzetméternyi hóvirágszőnyeg látványát.

A puritán, de ennek ellenére szép és barátságos templom után egy kávé mellett tervezgettük a vacsorát.

Tekintve, hogy kis Hazánk egyik legnépszerűbb vadgazdálkodási területén (http://www.bakonyerdo.hu/)

járunk, joggal fogalmazódott meg bennünk az igény egy kis vadpecsenyére.

Hosszas offroad tekergés után Zircre keveredtünk a Patkó étterembe.

Középső lányom szarvaspörköltet kért, ízre abszolút hozta az elvárhatót, a hús előkészítését csinálhatták volna körültekintőbben, elég sok ín maradt benne, a mellé kapott galuska szerintem megállt.

Én szarvassültet ettem narancsos mártással, korokettal.

Sajna ez cseppet kiszáradt, a krokett hozta a várhatót.

A mártással kapcsolatban elgondolkodtam, vajon mennyi időnek kell eltelnie még Magyarországon amíg elfelejtjük a lisztes, leves/mártás kockás szörnyűségeket.

Nem volt csomós, nem volt kifejezetten rossz íze, de szerintem pont ugyanennyi energia és erőforrás befektetésével készíthető jó mártás is.

Iringó mézes-mustáros csirkét evett, jó volt, szaftos, semmi extra.

Anya bazsalikomos, szárított paradicsomos pennéje szerintem jó volt, nekem nagyon eltalálták a tészta keménységét.

Olivia bolognait kért. Jájjj, most nyelek egyet. Hívjuk paradicsomos darálthúsos tésztának. Azt hiszem ez majd későbbiekben kap egy külön posztot, sokan próbáltak már rendet tenni a fejekben, azt hiszem én is beállok a sorba.

Gyerkőc megette, jó íze volt, tésztát sem főzték túl, ennyi.

Kiszolgálás gyors, nagyon kedves, nagyon figyelmes, nekem ez nagyon oké volt, főleg annak tükrében, hogy

sajnos kisebb városokban, sokszor állnak besavanyodott alakok a pult mögött.

Mára ennyi elég is volt, hazafelé vettük az irányt, hátha utolsó napra megkegyelmez nekünk az időjárás.

Vasárnap hidegen, szelesen ám szórványos napsütéssel indult.

Reggelit és a bepakolást követően, elindultunk medvehagymát gyűjteni a Gerence völgyébe. (Bakonybélben szokott lenni Medvehagyma Fesztivál is.)

Gyerekek és mi is nagyon szeretjük, a kicsit fokhagymára és zöldhagymára is emlékeztető ízvilágát.

Rengeteg felhasználási lehetősége van, de hamarosan ennek külön írást is szentelek.

Miután hétfőn munka, otthon pedig vért ránk a számos teendő, a 2,5 órás hazaúttal is kalkulálva

kifizettük és elhagytuk a szállást.  

Áginénitől való búcsúzást követően helyükre kerültek a krémesek, mustárosszeletek és káposztasaláták,

ezt követően Árpibácsiékkal is kezet ráztunk, majd nehéz szívvel hazafelé vettük az irányt.

Nehezen szánom rá magam, hogy itt hagyjuk ezt a nyugodt kis helyet a végtelen erdőkkel.

Ősszel egészen biztosan, de talán még a nyári gombaszezonban is tervezünk visszatérni.

Első rész itt.