Mindenkinek, de főleg nekünk, magyaroknak van egy elég határozott rántotthúsképe.

A magyar néplélek szerintem zömében 3 forrásból táplálja ezt a víziót.

A nagyi/anya vasárnapi ebédre zsírban rántott karaja, a menzán kapott olajban tocsogó taplószáraz akármi és ugye a szerencsések, akik voltak Bécsben és a Máriahilferstrasse ötödszöri végigpásztázása után betértek valahova.

Napjainkban az internetnek, a vadkapitalizmusnak köszönhetően eljutottak hozzánk a minőségi húsok illetve más kultúrákból érkező technológiák.

Az a titkos tervem, hogy megkeresem az otthoni körülmények között (nekem) tökéletesen elkészíthető
rántotthús verziót/alapanyagot.

Az első versenyzőt a BBQ-nak köszönhetem.

A hétvége úgy alakult, hogy egy családi ünnepre oldalast sütöttem.

A St Louis cut-ról leszedtem a fedőhúst, ez a papszelet, egyesek azt mondják ez az egyik legkiválóbb rántotthús alapanyag.

Pénteki munka után hazaesve nem hagyhattam ki ezt a ziccert. 

Köretnek burgonyasalátára szavaztam, ehhez odatettem héjában sós vízben főni 4 szem krumplit.

Miután megfőtt meghámoztam ujjnyi szeletekre vágtam és nyakon öntöttem az alábbi keverékkel: 

• 2,5 dl csirkealaplé
• 4 ek olivaolaj
• 1 kk só
• 4 ek fehérborecet
• bors
• marék snidling
• csipet cukor
• 2 ek mustár

 Ezután nekiestem a húsnak, a vastagabb részét kicsit kikalapáltam (nem kell szétverni), kapott sót borsot.

Lisztbe, tojásba, morzsába forgatás után jöhetett a sütés, sajnos a zsírom elfogyott, így kénytelen voltam olajban, közepes lángon, ínycsiklandóan ropogósra és barnára sütni mindkét oldalát.

A belseje puha volt, a rostok között tökéletesen szaftos maradt a szövetközi zsíroknak köszönhetően.

Körtebefőttel és a burgonyasalátával és citrommal tálaltam.

Magasra tette a lécet, nehéz dolgom lesz a továbbiakban, nálam ez egy erős 3,5/5.