Nem vagyok médiakritikus, biztos nem én írok a legjobban és legprózaibb stílusban, sőt, mégcsak a legjobb kajákat sem én készítem, de most olyan jött szembe, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. 

Egy hazai kiadványban, olyan írás jelent meg, ami véleményem szerint tovább mélyíti azt a gödröt, ami miatt a hazai étteremlátogató közönség zömének fogalma sincs, mi is az a BBQ.

"Hol tart a magyar grill/barbecue-edukáció" bekezdésben azt taglalja, hogy a smokerben 60-80 fokon készül a csoda.

60-80 fokon nem csoda történik, hanem semmi, vagy maximum nagyon ványadt melegfüstölés.

Mindemellett én a grillezés népszerűségét a BBQ-val szemben nem feltétlenül az eszközigényben, hanem inkább az informálatlanságban, tájékozatlanságban, félretájékoztatásban(?) keresném.

Azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy ha valaki arra adja a fejét, hogy publikál, ne adj isten olyan témakörben, amiben kevésbé tájékozott, előtte tájékozódjon, olvasson szakirodalmat, beszélgessen szakmabeliekkel.

Van kiváló magyar nyelvű szakirodalom, sőt még a legkisebb porszemek is foglalkoznak a témával.

"Barbecue-vonalon ki diktálja a trendet?"

Megemlíti a szerző a BBQ Pápáját, meg hogy terjeszti a tanait, szerintem olyan dolgokat terjeszt ebben az írásban, ami szemenköpi mindazt, ami miatt beleszeretnek emberek a műfajba.

A BBQ technológia a lassú tűzön füstön sütésről szól, ez a gyakorlatban olyan 110-120 fokot jelent.

Nem pácolunk, csak szárazpácot használunk közvetlenül sütés előtt (RUB) és legfőképpen NEM FŐZÜNK ELŐ SEMMIT!!!

Hol tart a magyar BBQ edukáció?

Sajnos ott, hogy az emberek zöme még mindig azt gondolja, hogy a bbq szósszal összegányolt oldalas a bbq, jónéhányan pedig a grillezéssel azonosítják.

Ez így nem edukáció, ez egy konyhatechnológia elferdítése, mindannak a kicsúfolása, ami miatt emberek erre az útra lépnek.

Véleményem szerint mindannyiunk, akik írunk a témáról, felelősek vagyunk azért, hogy a magyar gasztronómia alulról(is) épüljön, fejlődjön.

A hitelesség alapja az informáltság, a tájékozottság.

Szerintem

Több kedves ismerősöm javaslatára tértem be a helyre.

Sok blogon, egyéb helyen reklámozott halétteremről van szó, a halat én pedig nagyon kedvelem.

A kiszolgálás a helynek megfelelő, udvarias, kedves fiatalos, nagyon jó érzékkel azonnal lecsaptak rám, leültettek, kaptam étlapot.

Az árakat kár volt ráírni, értem én, hogy két ker. meg minden, de első blikkre kicsit erősnek éreztem, sebaj, majd a minőség, mennyiség kárpótolni fog.

Limonádéra esett a választásom. Volt az étlapon vöröstonhal árparizottóval és vargányával, ez kihagyhatatlannak tűnt.

Nem kérdezték mennyire süssék át a halat, gondoltam odaseneki, halétterem, csak nem sütik rommá.

Pillanatok alatt megérkezett a limonádém, a halra kicsit várni kellett, hurrá, gondoltam magamban, legalább frissen készül minden, ez magyar viszonylatban önmagában is nagy jópont.

Hamarosan megérkezett a nagyon fancy tányér, csírával dekorálva (90's évek?), a halon látszott, hogy alaposan túlkészítették, sajnos nem csalódtam, kellett használni a rágóizmokat rendesen.

A gombának szintén túl sok időt adtak, vagy talán a rizottóval együtt készült?

Sajnos a vargánya csodás textúrájából nem sok maradt meg, ronggyá puhult szegényke, 

pedig úgy jó ha egy kicsit roppan.

A rizottónak én még adtam volna egy kis időt, pecás lévén úgy fogalmaznék "csalizható állapotban volt"...

Az ízesítést viszont nagyon eltalálták, a diós kéreg a halon remek volt, a rizottó is kellőképpen meg volt  kínálva alaplével, remek volt az íze.

Összességében elég gyenge ebédet sikerült feltálalniuk, szerény véleményem szerint ennyire túlkészült tonhalat nem szabadott volna kiengedni a konyhából, főleg úgy, hogy előtte megvágták. 

Nem küldtem vissza, mert még egy fogás elkészültét nem tudtam volna kivárni.

Ár/érték arányban szerintem II. ker viszonylatában sem túl jó, sem a konyha, sem az árazás nem győzött meg.

A szerzett tapasztalat felszínre hozta a kérdést:

Miért van ennyi túlárazott hely a városban?

A jó alapanyag nagyon fontos, de korántsem minden.

Egy szó, mint száz: bőven van még mit csiszolni rajta, de a friss halétel koncepció tetszik.

Igen, végre beindult, ősz óta várjuk már.

Családilag imádjuk az erdei gombát, de konszenzusosan a vargányát tartjuk legtöbbre az összes közül.

Jellemzően júniusban startol a szezon és megfelelő időjárás esetén őszig fellelhetőek az erdőben.

Felénk leggyakrabban az Ízletes vargánya (Boletus edulis), illetve a Nyári vargánya (Boletus reticulatus) gyakori.

Az egyik legkarakteresebb ízű erdei gombánk, gyakorta használják fűszerként is kiszárítva, mindemellett vastag a húsa és kiváló a textúrája.

Rengeteg felhasználási formája van, tekintettel arra, hogy ez volt a szezon első komolyabb szedése, a legegyszerűbb és leggyorsabb receptet választottam.

Fontos!

A saját gyűjtésű gombát felhasználás előtt feltétlenül vigyük el gombavizsgálatra, amit Magyarországon magánszemélyeknek a kijelölt piacokon ingyen elvégeznek!

El nem fogyasztott gomba még sosem okozott mérgezést.

Természetesen aki nem ismeri a gombákat, nincs affinitása szedni az ilyenkor piacon is be tudja szerezni ezt a kiváló alapanyagot.

Az első júniusi gomba és szemétszedés során képen látható 4 db került terítékre, a nagy szárazságnak köszönhetően, ráadásul a csiguszok is megtalálták, de sebaj.

Ettől még alapos tisztítás után nyugodtan fogyasztható.

Ismét az egyszerű és nagyszerű elvet követtem, ráadásul a kirándulás után gyorsan enni kellett adnom az éhes gombaszedőknek.

4-5mm vastag szeleteket csináltam a gombákból, kanál olívaolajon és egy darab vajon kezdtem pirítani egy gerezd aprózott fokhagymával.

Nem szabad túlkészíteni, fontos, hogy megmaradjon kissé roppanósan az állaga, úgy az igazi.

Mielőtt elkészül a gomba, melléraktam egy kis kakukkfüvet.

A tojásokat félmaréknyi apró vajdarabkával sóval, borssal összekevertem, nem érdemes nagyon felverni, elég csak összekeverni.

Ráöntöttem a gombára és finoman kevergettem lassú tűzön.

Én úgy szeretem, ha lágy marad, a vaj pedig teljesen elolvad és elkeveredik a tojással.

Tálaláskor fél marék apróra vágott petrezselymet és szükség esetén további frissen őrölt borsot szórok rá.

Egy pohár hideg, karakteres rizlinggel az igazi.

Jó étvágyat!

Gyerekkorom óta gombászom, apámtól, nagyapámtól tanultam az alapokat.

Később beleástam magam szakkönyvekbe, majd biológus apósomtól is ragadt rám némi ismeret.

Szezonban rengeteg erdei gombát fogyasztunk, gyerkőcök többsége is rajong érte.

A gombagyűjtés könnyedén fertőz, a természet szeretetével együtt a testmozgás és a találás öröme is igen addiktív :)

A gombaszedés során nem árt tiszteletben tartani a gombászás írott és íratlan szabályait.

Fontos!

Egy gombászkönyv nem helyettesíti a gombavizsgálói tanfolyamot, sem a gombavizsgálót!

Csak olyan termőtestet gyűjtsünk amit jól ismerünk!

Túl fiatal, illetve túl öreg termőtestet ne szedjünk le!

Nem elfogyasztott gomba, még sosem okozott mérgezést!

A leszedett gombát minden esetben vigyük el szakellenőrhöz!

Csak annyi gombát szedjünk amennyit el is fogyasztunk!

Mi javarészt a Budai hegység erdejeit járjuk tavasztól őszig gomba után szaglászva.

Tavasszal április környékén rendszerint a kucsmagomba, a pisztric, a tövisaljagomba és a gévagomba nyitja a szezont, ami jellemzően a szegfűgombával vargányával és a rókagombával folytatódik júniusban.

Aki nem tud, nem akar erdőben gombát szedni, annak érdemes ilyentájt a piacon körbenézni, ott rendszerint kapható bevizsgált erdei gomba.

A jó néhány gombász év alatt szépen összegyűltek a jól bevált lelőhelyeim, de időnként új területen is keresgélünk, ilyenkor a termőhelyismeret és a szimatunk van segítségünkre.

Most sem volt ez másképp, inkább indult könnyed sétának, mint élelemszerzésnek, de műveleti területen az emberben azonnal feltámadnak az ösztönök :)

Kisebb bóklászást követően egy nagy csokor friss sárga gévagomba mosolygott rám egy fatörzsről.

Az egész télen át tartó gombaéhséget követően nagyon megörültem a fogásnak.

Gasztronómiai értelemben szerény véleményem alapján közepes értékű gomba, de a fiatal példányok még jó ízűek, nagyon jó az állaguk, illetve egy találat általában kiadós mennyiséggel szolgál.

Az öreg példányok ehetetlenül rágósak és keserűek, ezeket le sem érdemes szedni.

Ennél a gombafajnál minimum 20 perces hőkezelést javasolnak a szakkönyvek.

Egy részét hagymával és tojással és vajjal készítettük el, kiváló lett.

Ez a talált mennyiség kb. ötöde (20dkg) volt.

Többször olvastam már, hogy savanyítva pl.:salátákba, vagy garnírungként kiválóan felhasználható.

A savanyított gombát amúgy is kedvelem, ezért kipróbáltam egyik kedves gombász ismerősöm receptjét.

Hozzávalók:

• kb. 80dkg friss gévagomba felcsíkozva 
• 4 babérlevél
• nagy fej hagyma szeletelve
• 2 gerezd fokhagyma felaprózva
• 1 dl fehérborecet
• 2 ek cukor
• 1 tk egész bors
• 1 ek só

A hozzávalókat egy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel amennyi ellepi.

Legalább 45 percig főzzük takaréklángon, ennyi idő alatt a gomba is megpuhul.

Eközben egy másik lábosban kifőzzük az elmosott befőttesüvegeket illetve a kupakokat.

Amint megfőtt a gomba, lével együtt üvegekbe szedjük, majd a lezárt üvegeket visszatesszük abba a lábosba, amiben az üvegeket fertőtlenítettük.

Ebben a lábosban lefedve hagyjuk kihűlni (én este tettem bele és másnap délután szedtem ki).

Egy évig eláll ilyen formában, érdemes elraktározni a hosszú téli hónapokra amikor az ember csak sóvárog a tavasz és a nyár erdei ízei után.

Jó étvágyat!