Eszünk-iszunk-beszólunk

GerillaGasztro

BAKONY, ERDŐ, TAVASZ, SZERETEM

AVAGY A MÁRCZIUSI GERILLÁK I.RÉSZ

2017. március 18. - GerilLaca

Kedvelem ezeket a hegyi/erdei embereket a maguk egyszerű smirglis modorukkal, őszinteségükkel, jól esik, ahogy belenéznek az ember szemébe, miközben hozzád beszélnek.

Kedvelem a szolid fafüstös falvakat a kis kőházakkal, a zsírtól ragacsos padlójú kiskocsmákat, a kommandós ancúgban ittasodó pálinkagőzös közönségével (ami tulajdonképpen a helyi népviselet), egyszóval itthon vagyok.

Több mint 10 éve már, hogy először tettük be ide a lábunkat, meglepetésnek szántam Anyának 2006 októberében.

Akkor találtunk rá Áginénire, Árpibácsira, Bakonybélre, azóta egy kis darabunk itt maradt, ide jár „lakni”.

Áginéninél úgy laktunk először, hogy nem is volt itthon, szomszédtól kaptuk a kulcsot és itthagytuk a pénzt távozáskor.

Utána következő tavasszal persze megismerkedtünk, na én mindig is ilyennek képzeltem a jó boszorkányt az Óz-ból :-)

Akkor bukkan fel amikor szükség van rá, mindenre van egy jó ötlete, mindenkihez egy jó szava és olyan élettörténete, ami külön is megérne egy regényt.

Utálom a házinéniket, klasszikus értelemben Ő nem az.

Árpi bácsihoz először első ősszel tértünk be, anya persze beteg volt (eleinte kiköpte magából a Bakony), egy hahotás vicc elsütését, illetve az első közös áldomás elfogyasztását követően zártam végleg a szívembe az 50-es éveiben járó, igen művelt radartechnikust (atyaisten, ez mint valami házassági hirdetés a 30-as évekből) és szigorú, ám rendkívül kedves és házias feleségét és fiát.

Büszke vagyok rá, hogy (remélem ), barátaim között tudhatom.

Az ebédek/vacsorák zömét itt bonyolítjuk, a blog indulásakor megfogadtam, hogy olyan helyről nem írok kritikát ahol „otthon” vagyok, ez a hely ezeknek egyike és tartom is magam kezdeti elhatározásomhoz.

Legyen elég annyi, hogy mindig friss és finom a kaja, a kiszolgálás osztályon felüli, semmi extra, de minden egyszerű és nagyszerű.

Kihagyhatatlan: mustáros szelet, káposztasaláta, Marika-féle házi krémes, egy jó beszélgetés (legyél nyitott, ők is azok)

Most már öten járunk ide, minden ősszel és tavasszal, nem tudnám magunkat elképzelni e nélkül, megunhatatlan hála az égnek a gyerekeknek is.

Idén 15-én érkeztünk ragyogó időben, a számtalan helyszín és látnivaló közül úgy próbálunk szelektálni, hogy ami ősszel „megvolt” azt tavasszal nem muszáj.

Első napra egy könnyű Tábor-hegy túrát terveztünk, a gyerkőcöknek mindig kell egy kis idő, hogy ideérjenek…

 5,5 km könnyű séta 251 m szinttel, közben a nagyokkal bementünk egy vadrezervátumba hátha látunk valamit, később a jutalmunk is meglett egy 4-5 tagú őzcsapattal találkoztunk.20170315_171715_1.jpg

20170315_164435_1.jpg

16-án a Caradhras (By Iringó) volt a célpont, talán tudjuk, hogy természetvédelmi, lezárt terület, ennek tudomásom szerint nincsen különösebb indoka, ám mi tudatlanságunkból fakadóan rendszeresen látogatjuk, kiemelten figyelve sajátos flórájának és faunájának érintetlenségére és háborítatlanságára.

20170316_110330_1.jpg

cca. 7 km-t tekertünk le 480 m szinttel, közben megálltunk a tolvajok barlangjainál, meg külön egyszer szalonnázni is. Lefelé jövet lövést hallottunk, innen kezdve láthatósági ruhában folytattuk utunkat a régi turistaúton.

20170316_140328.jpg

Pénteken sport napot tartván, Cseszneknek vettük reggel az irányt.

Nálunk egy ideje a mászás „népsport” a gyerkőcök is másznak.

A gyerekpályán kezdtem Totóval és Iringóval ezt viszonylag gyorsan abszolváltuk.20170317_100637.jpg

Utána anyával estünk neki a Várpanoráma út C-D pályának, ezt még megfejeltük egy Ostromlók útjával B-C, erre Iringó anyával még ráduplázott.

Hazafelé betértünk Zircre termelői sajtért és mézért Dóriékhoz, majd, hogy ne unatkozzunk este, kiültünk vadlesre a Som-hegy aljába.

A mező szélén álló lesre esett a választásom, egy nyiladék mellett, mint utólag kiderült, nem döntöttem rosszul…

17:00 után ültünk ki, ezután nem ettünk, ittunk, szépen lassan ránk telepedett a sötét.

Az első vendégünk 18:15 körül érkezett egy S alakban somfordáló ravaszdi róka személyében.

Miután eltűnt, csak a pockok neszezését hallgattuk a les alatt.

Hét előtt egyszer csak jött a vihar előtti csend, aztán a sokat látott őszi avar zörgése hallatszott a hátunk mögül.

Mintha a hátunkon futkosott volna hideg...

Paták taposták a kora tavaszi földet, lépések ropogtak alattunk, a csajokban megállt az ütő és egyszer csak könnyű léptek koppantak a mező széli poros úton, halványan foltok is látszottak a sötétben.

Egy 10-15 tagú őzcsorda haladt el mellettünk, mikor felkattintottuk a kézi lámpát, nem zavartatták magukat, egyszerűen továbbhaladtak dolgukra.

Ezután mi sem fagyoskodtunk tovább, megnéztük közelről a pockokat, majd hazaindultunk, hogy újult erővel vágjunk bele a hétvégébe…

Folytatás itt.

A bejegyzés trackback címe:

http://budapestgerillagasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr5112348705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

DarMoeD 2017.03.26. 03:28:56

Szia Dexter!
A "8 dolog, amire..." írásodat olvastam, utána a két bakonyit, és örültem nekik, mert én is régóta Bakonybél és környéke fanatikus vagyok. '96-ban jártam ott először még gyerekként ('85-ös vagyok), utána pár évig rendszeresen családdal, majd néhány év szünet után haverokkal/aktuális barátnőkkel néha-néha, és egy ideje (évek) a mostani barátnőmmel, meg néha hármasban apámmal. Vicces, hogy mi is 15.-én mentünk 3-an, igaz csak 1 éjszakát maradtunk, utána 20-21.-én (kettesben) újra ott jártunk. A 21.-ei volt életem legmozgalmasabb túrája (csak a Bakonyban lenyomtam kb. 50-et...), szívesen írok róla ha érdekel.

GerilLaca · http://gerillagasztro.blog.hu/ 2017.03.26. 08:59:46

@DarMoeD: köszönöm! Mindenképp van egy varázsa a helynek :) Merre jártatok?
50 nekünk gyerekekkel sajna még nem fér bele...